Vera

Címkék: edit buli linda vera olaf

2011.02.18. 10:24

Azt még nem meséltem el, hogy a buli hogy alakult Verával. Eleve úgy volt, hogy el se jön, de olyan jól sikerült játszanom a lapjaimmal, manipulálni őt, hogy pár órával buli előtt felhívott, hogy hogyan is juthat el hozzám. Emlékszem a sikerélmény hogy megrészegített egy pillanatra :) Nagy elégtétel volt ez számomra, és mint ki fog derülni, túl nagy is.

Volt egy kis időnk egymásra, és majd 3 év után láttuk újra egymást. Segített a készülődésben, és közben nagy vallomások, bocsánatkérések hangzottak el, könnyes ölelgetések közepette. Az oldódáshoz viszont inni kért, és ahogy megjöttek a vendégek, jól bele is húztunk. Mint már írtam, egész jól sikerült beállni, és (mint utólag kiderült) Verát az este folyamán egész sokat úgymond inzultáltam, aminek ő nem állt ellen. Provokáltuk egymást mint férfi és nő, nem mint barátok. Én próbára tettem a tűrőképességét azzal, hogy nagyon közel tettem az ajkam az övéhez, amit ő viszonzott akkora harapásokkal a felkaromban, hogy még most is látszik a véraláfutások helye. Azért a többiekkel is foglalkoztunk eleget, Olaffal például nagyon összebarátkozott (hát igen, dohányosok :)

Ő volt az utolsó, aki reggel elment a buliból, ami előtt ledőlt aludni az akkor még szabad szobában. Mentem volna másik szobába hasonlóképp eljárni, de azt kérte, hogy mellette legyek. Még mindig picit piásan úgy is tettem. Melléfeküdtem, sőt, szorosan magamhoz húztam. Becézgettem a testét, simogattam, csókolgattam a nyakát, a csípőjét is magamhoz szorítottam, ahol volt is mihez... Én erre már csak homályos foltokban emlékszem, a pián túl a fáradtság is erősítette az amnéziámat. Arra ébredtem, hogy csukódik a bejárati ajtó és ő nincs mellettem (igen, belealudtam a nagy lelkesedésbe). Kimásztam az ágyból, és visszarángattam, akkor mondta el a kómás fejemnek, hogy mit műveltünk az előbb. Megjegyzem, nem ellenkezett, csak amennyire illik :) Persze harag nem volt benne, sőt.

És hogy azóta mi van? Belémbolondult... Ennyi év eltelte, és a sok fejlődés, változás a részemről egészen megrészegítette. Mára odáig jutottunk, hogy minden nap kapok valami kedves képet tőle, jóéjszakára, jó reggelre, minden nap beszélünk, pedig én már nem is keresem. Ez merőben ellentéte annak, amilyen régen volt, és hát elég zavarba ejtő. Annyira felbátorodott, hogy kifejezetten meg akar csókolni, webkamera előtt egész merészkedik, és még sorolhatnám. Szüksége van rám, megbánt mindent, amivel ártott nekem, nem akar többé elveszíteni, és hasonlókat mond nekem. Továbbra is zavarba ejtő.

Girls, girlsMondhatod, hogy mit sírok itt, hát ez tök jó. No igen, de agyas pasi vagyok én is. Ugyanis mindeközben sírt is a nagy szerelméről, akivel nemrég óta vannak külön. Tudom, hogy csak önbizalom-növelés kell neki, hogy el tudjon csábítani, és jó nőnek érezze magát, ahogy azt a csajok szokták. Nem azt mondom, hogy csak egy pasinak tart a sok közül, mert azért elég egyedi köztünk a viszony, de abban biztos vagyok, hogy komolyan semmit sem akar, és hogy amint lehet, visszamegy a nagy szerelméhez. Amúgy se jön be annyira, hogy én akarjak tőle valamit. Miért engednék akkor neki?

Viszont ha elutasítom, én vagyok a szemét, hogy ezek után miért utasítom el, csak szórakozom vele, ha meg nem utasítom el, akkor meg ő használ ki. Ha választani kell kettőnk közül, akkor inkább nem magammal baszok ki :) De tényleg, kedvelem őt, de nem annyira, mint ő engem. Régen ez fordítva volt, szóval fordult a kocka - csak ezt ő nem akarja észrevenni... Jóóó, nem vagyok én sem ártatlan, persze, élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá, és feszítem is olykor a húrt. Élvezem a szituációt, viszont nem akarom folytatni, mert csak rossz vége lehet.

Ma pedig találkozom Lindával. A másik frissen elhagyott. Nagyon nem akarok vigaszpasi lenni, de nagyon afelé hajlok. Lindával végre újra találkozhatunk, beszélhetünk. Hiányzik, mint barát, társ, ezért kicsit örülök annak, hogy nincs egy féltékeny pasi mellette, aki miatt látni se láthattam. Bár vele is békésen vált el, sőt, előttem vele is találkozik ma, de csak segít neki valamiben elvileg... Hát nem tudom. Kezdenek kaotikusak lenni a nőügyeim, pláne hogy a lakótárslánnyal, Edittel is kezdünk túl jóban lenni...

A bejegyzés trackback címe:

https://lelkirakat.blog.hu/api/trackback/id/tr322669947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása