Idegeskedés, ez jellemez per pillanat. Attól tartok súlyos környezetváltozásra van szükségem. Persze sokan mondhatnák, hogy mit panaszkodom, de ahogy nővérem megfogalmazta: „attól még, hogy többre vágyom az nem jelenti azt, hogy nem becsülöm meg azt, amim van.”

De azt hiszem írtam már arról, hogy nincs senki, akire szakmailag felnézhetnék, tanulhatnék. Na ez a kör bővült azzal, hogy úgy az életben sincs igazán senki ilyen. Azt érzem, hogy sokkal többre lennék képes, de a környezetem mentálisan visszahúz. Az is csoda, hogy idáig eljutottam. Nem arra gondolok, hogy több vagyok másoknál, Isten őrizz. Csak másképp gondolkodok, pozitívabban, céltudatosabban, akaratosabban, több bennem az ambíció. De nehéz megtartani, ha mindenki más csak panaszkodik, hogy milyen szar az élet és mindenki gonosz, illetve hogy beérik annyival, ami magától jut nekik.
Szeretem és tisztelem a barátaimat, azért, amilyenek, azért a barátaim. De sajnos nemhogy nem segítenek közelebb ahhoz, hogy megvalósíthassam önmagam, hanem visszahúznak a pesszimizmusukkal. Olaf még pláne, mert ő mondjuk szakmailag akar haladni, de már szinte leüvölti a fejemet, hogyha valami magamfélét tanácsolok neki - úgy kell helyretenni, és aztán mégis azt csinálja, egy kicsit másképp... Jó, ő a legjobb eset persze. Kata volt ugye az, aki épp ezt nem szerette bennem, nem kell bemutatni. Apropó ebben van fejlődés is: újra találkozgatunk, mert Fasznyakkal míly meglepő vége lett. És ő vetett valamiért véget neki, nem kérdeztem miért, nem is akarom tudni, mert nem is érdekel. Viszont minden eddig történt ellenére emberileg jól el tudunk lenni, egy koncertet túléltünk, és még részegen se szapultuk egymást. Nekem ez így jó - de azért helyre is tettük a mi dolgainkat. Legjobb bizonyítéka annak, hogy valamit jól csinálhatok, hogy ő is akarja a társaságomat, hiányoztam neki.
A környezetváltozási vágyamról tehet az is, hogy már járok erre-arra kocsival, és az arcomba tolta a világ megismerésének lehetőségét. Tanulni akarok, másoktól, vagy az élettől, új dolgokat felfedezni...

Veráról is lenne mit mesélnem, mert igazából mostanában ő nyomja a legjobban a szívemet... Perpill nincs lelkierőm írni róla. De ha lesz, akkor külön posztban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.