Verával elég vegyes most a viszonyunk, de semmiképp sem rossz. Igazából én lepődök meg a legjobban, hogy hogyan változhatott meg ennyire ennyi minden. Valahol a szeretők kategóriába sorolnám be magunkat, ami ugyan kényelmes, de nem jó... nekem nem tetszik. Azért nem léptünk semerre belőle, mert közelebb ő a friss szakítása miatt nem akart, én meg úgy általában nem kapcsolatra érzek magamban igényt. Távolabb meg... nos a szenvedély miatt nemigazán tudunk lépni :)

Amikor egy művész alkot, legyen az festő, szobrász, vagy akár zenész is, a hosszas munka közepette érdemes kicsit távolról megnéznie a művét. Akár el is mehet mellőle hosszabb időre, hogy újra megpillantva azt más szemszögből láthassa, kívülről, egyben. Így megláthatja a fáktól az erdőt, jobb rálátást nyerhet, a további munka hogy-s-mintjét. Ezt a hátralépést kezdeményeztem most Verával egy jó hete. Ha találkozgatunk, egyikünk előtt se tisztázódik, hogy merre is tartunk. Kell egy kis szünet, hogy meglássuk, mit is akarunk. No nem arról kell most döntenünk, hogy alkotunk-e egy párt, bár igazából néha már el tudnám képzelni... De ahhoz kell idő, hogy csak barátokként meg tudunk-e lenni egymás mellett.

Ő persze nem viseli olyan jól, és ez nem jó. Az a nagy kétely van bennem, hogy tényleg velem akar lenni, vagy csak nem egyedül. És erre a választ sajnos ő se biztos, hogy tudja. Eme idő alatt ez is kiderülhet. Persze nem túl nagy időt képzelj el, direkt megbeszéltük, hogy mikor találkozunk újra, még egy hét, a születésnapomról nem tarthatom távol :)

Sokminden kavarok bennem is, nekem is kell idő. Az előző pasija is megjátszotta így a szünetet, csak ő bizonytalan időre, hogy egyszer majd kereslek... az három hónapig tartott. Szerintem kegyetlenség. Ha több idő kell, akkor legközelebb megbeszélünk még egy kis időt. Ettől a sráctól se szeretném, hogy úgy jöjjön hozzám, hogy nincs ló, jó a szamár is... pedig egy kicsit úgy érzem ezt történt. Meg azt szeretném, hogy egy magabiztos(abb) lány legyen velem, aki nem a félelmei elől akar velem lenni, nem a magánytól menekül, vagy a szingliségtől, hanem mert én kellek neki - és ő is nekem. Ez nem lesz egyszerű, túl nagyok az igényeim? Lehet csak bele kéne vágni, aztán majd lesz valahogy - Carpe Diem! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.