Én is azon bloggerek közé tartozom, aki szeretné megőrizni az anonimitását, ezért bizonyos helyszíneken, neveken egy picit változtattam, tehát a szereplők és a jelenetek a valósággal való egyezése csak a véletlen műve lehet.
Két és fél évvel ezelőtt Lindával közös gombolyag-hömpölyögtető klubba jártunk, csak más városba. (Mellesleg Linda teljes neve Lindanovics Berilenga.) Szerveztek akkor egy országra szóló bulit a gombolyagosok, amire mindketten el is mentünk, és találkoztunk a ruhatárban, a kabátok alatt. Semmi rosszra nem gondolni - ez csak egy szép emlék. Kik is voltunk akkor? Én a főiskola utolsó évét jártam, ő a középiskola végét. Akkor neki volt éppen párja, és bár én már gyakoroltam párkeresési rituálémat rajta (amely nem maradt sikerek nélkül), a tettlegesség előtt tudtomra adta foglalt mivoltját. És ez fontos! Ennek hatására én visszavonulót fújtam, de ő azért kereste a társaságomat az este. A lényeg, egy csók se csattant addig, amíg vele volt az exe. Annál közelebb kerültünk egymáshoz érzelmileg. Vigaszt nyújtottam neki szomorú kapcsolatában, és megmutattam neki, hogy volna miért szakítania. Így is tett kb. egy hónap leforgása alatt.
Mai napig becsülöm benne, hogy nem engedett nekem akkor. Ebből láttam, hogy megbecsüli annyira magát és a kapcsolatát, hogy nem lép félre még egy csók erejéig sem.
A diákévek gyönyörűségesen teltek, sokat jártunk egymáshoz, ahogy a turbékoló szerelmesekhez illik. Dúlt a L'amour, nyaralások, közös programok. Meg persze vizsgaidőszak, államvizsga, érettségi - kinek mi. A szülei imádtak engem. Meg kell becsülnie az ember fiának a jó anyóst, apóst. Enyéim nem különben tetszésüket nyilvánították párválasztásomért, bár különösebben nem szokták az ilyen dolgok érdekelni őket - lásd Apámat.
Kitalálható, hogy fiatalabb nálam néhány évvel, de nekünk még belefért, akkor ez nem jelentett problémát. Tényleg jóban, rosszban együtt voltunk, jártunk mindenféle családi programokra, egyebek. A barátainkat bemutattuk egymásnak, ahol tudtunk segítettük a másikat.
Akkor hát mi volt a baj? Egy barátnőm épp ma fogalmazta meg nekem az új kapcsolatának azon tulajdonságát, hogy miért az a legjobb. Eddig mindig ha beszélt egy párjáról, vagy a kapcsolatukról, mindig volt egy DE. "Szép és jó minden, de...", "szeretem, de...". (A mostaninál nincs de, ettől érzi a legjobbnak.) Hát nálunk is volt Lindával egy "de", de az bennem volt csak. Komolyan vettem mindig őt, de nem gondoltam sose úgy, hogy örökre együtt maradunk.
Amikor összejöttünk éppen ráeszméltem a csajozás szépségeire. Kevésbé voltam magabiztos, meg voltak gondok rendesen, hogy elég kifogást keressek arra, hogy miért ne foglalkozzak ezzel az igencsak fontos témával. A fősulin úgymond belejöttem, és épp már komolytalan kapcsolatokat halmoztam volna, mikor találkozunk. Őt nem tudtam komolytalannak venni, mert inkább előhozta belőlem azt, aki még gyermeki álmodozás közepette képzeli el élete párját, és úgy éreztem vele megvalósíthatom.
Ez a homályos jövőkép az, ami bár nem az elején, csak az utolsó fél- egy évben kezdett el bennem egyre csak ügyködni, mint kis ördög a vállamon sulykolni, hogy még úgyis fiatalok vagyunk, lehet mással jobb lenne. Ez így szarul hangzik... az is. Azért is agyalok ezen ennyit, mert nem ezt vártam magamtól. Olyannak képzeltem el magam, mint aki meg tesz mindent a szeretett nőért, nem bántja meg. De azt nem képzeltem el, hogy mit kezdenék egy ilyen helyzettel, érzéssel. Márpedig hogy lehet több tapasztalatra szert tenni, ha nem akarom megbántani? Valahogy mindenképp szakítani kell ehhez vele - a megcsalás, szerető tartás nálam nem alternatíva. Ha megvárom azt, hogy úgymond jó okunk legyen rá, akkor addigra már nem csak az eszem, hanem a szívem is azt mondja, hogy elég.
Önzőnek is mondhatnám magam, de Linda is belátta nagy nehezen a szakítást követően, hogy talán neki is jobb tinédzser kora óta először újra egyedülállónak lennie. Szóval papíron minden oké lenne ezzel, de mégis... Szar ember vagyok?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Keysha · http://ez-van.blog.hu 2009.12.22. 19:38:17
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2009.12.25. 00:35:26
bioDorka (törölt) 2009.12.26. 18:40:12
nem?
ha viszont nem, akkor tényleg nem értem, miért volt olyan sürgős.
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2009.12.28. 09:22:01
bioDorka (törölt) 2009.12.28. 11:08:30
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2009.12.28. 11:29:15
Ha az én esetem ilyen eccerű, akkor a mérnök urak miatt is egyszerűen nem kéne depizni... s)
Tudod te is, hogy a lélek sosem egyszerű.