Utamba akadt egy nem mai cikk a neten, amit elolvasva elcikáztak a gondolataim. Lehet közhelyekkel van tele - bár kiemelkedőnek tartom a többi hasonlóhoz képest -, de engem elgondolkodtatott. Hova tartok, mit csinálok, mik a céljaim, mi lesz velem...

Verával elég vegyes most a viszonyunk, de semmiképp sem rossz. Igazából én lepődök meg a legjobban, hogy hogyan változhatott meg ennyire ennyi minden. Valahol a szeretők kategóriába sorolnám be magunkat, ami ugyan kényelmes, de nem jó... nekem nem tetszik. Azért nem léptünk semerre belőle, mert közelebb ő a friss szakítása miatt nem akart, én meg úgy általában nem kapcsolatra érzek magamban igényt. Távolabb meg... nos a szenvedély miatt nemigazán tudunk lépni :)

Tényleg elhanyagoltam mostanában a blogomat, de egy rajongóm, ki szereti, ha idézik máshol a szavait azt mondta (idézem:) nehezményezi, hogy nem frissül a blogom :) Mondott mást is, de túlzásba nem esnék :)

Előre bocsátom, nem túl guszta poszt lesz.
Ezen is túl vagyunk, elég frissen, de az orrom vissza lett húzva a helyére. Szerdán műtöttek, máig megélhettem milyen egy menstruáló nőnek lenni, csak arcban :)

Azt mondja 27 évet elvettem az életéből... Még nem is vagyok annyi, úgyhogy beleszámolta a terhességet is... A kiváltó ok pedig az volt, hogy nem köszöntöttem fel Anyák napján. Eddig mindig azt mondta, hogy az ilyen ünnepeket utálja. Úgy néz ki csak annyiban érdekli, hogy ki az, aki elfelejti. De elvileg ez csak az utolsó csepp volt a pohárban...

Betegszabi formájában. Történt ugyanis, hogy a szilveszteri afférom eredményét nincs mese, korrigálni kell, kés alá kell feküdnöm, meg kell műttetni az orromat. Látványra túl nagy változás nincs, de lélegezni jó lenne úgy, mintha gyári lenne.

Idegeskedés, ez jellemez per pillanat. Attól tartok súlyos környezetváltozásra van szükségem. Persze sokan mondhatnák, hogy mit panaszkodom, de ahogy nővérem megfogalmazta: „attól még, hogy többre vágyom az nem jelenti azt, hogy nem becsülöm meg azt, amim van.”

Hát igen, épp egy hónapja írtam legutoljára?! Történtek pedig bőségesen események, éppen ezért nem jutottam ide. De a rajongói igénynek nem lehet ellenállni :) Mit meséljek - hát folytassuk ott, ahol abbahagytam: KOCSI :)

Jó ideje kocsivásárláson töröm a fejem, és most talán már kezd kibontakozni a dolog. Életem eddigi legnagyobb anyagi befektetése, de ez sajnos nem azt jelenti, hogy drága kocsit vehetnék.

Bár nem sok olyan buli van már, ahova nem tudok elmenni Olaffal, mert Kata társaságát élvezi, most ideje volt ennek elejét venni. Ennyi idő elteltével mégiscsak ideje túllépni ezen. Mondjuk nem kerestem rá az alkalmat, jött az magától. Spontán buli Vera szülinapjára, de hova-hova, hol van Olaf (Vera őt is csípi), hát Katáékkal. Nem baj, indulás!

Day 11 › Valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

 Hát túlzásba nem esik ilyen téren senki, de általában a fotóimra elég jó visszajelzéseket kapok. Remélem nem csak udvariasságból mutatják tetszésüket az emberkék :) Ha valakit nagyritkán megmasszírozok, akkor is elégedett nagyon az illető. A szemeim kapják még a pozitívat, nomeg a kalapom is! :)

Igazából az ágyban is dicsérnek sokat, de ezeknek annyira nem lehet szerintem hinni, mert leginkább biztatásnak szánják az emberek. De azért jól esik. Inkább a test dicsérete lehet őszinte szerintem :)

Day 12 › Valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

 Hát az énekhangom az biztos ilyen :) Rengeteg dolog van, amiért azért nem kapok bókot, mert nem foglalkozom vele. Gondolom a kérdés inkább arra irányul, hogy miért szeretnék kapni? Hmmm, nem tudom, mostanában elégedett vagyok magammal - ezért nem is panaszkodom tele a blogom :) Tényleg, a blogom tartalmának igényes formázásáért nem kapok senkitől dicséretet! Ez azért is lehet, mert nem tud róla senki :) Ha a kedvemben akarsz járni, itt az alkalom ;)

Azt még nem meséltem el, hogy a buli hogy alakult Verával. Eleve úgy volt, hogy el se jön, de olyan jól sikerült játszanom a lapjaimmal, manipulálni őt, hogy pár órával buli előtt felhívott, hogy hogyan is juthat el hozzám. Emlékszem a sikerélmény hogy megrészegített egy pillanatra :) Nagy elégtétel volt ez számomra, és mint ki fog derülni, túl nagy is.

Egyre szarabb címeket találok ki, nem? :) Szóval ma találkozunk Briával, persze én kerestem fel az ügy kapcsán - nem bírtam tovább, én vesztettem el a türelemjátékot :) De tanácsokat kértem, és barátok szerint is nekem kellett megint lépnem. (Szemedre vetem, hogy nem írtál ezzel kapcsolatban véleményt, tanácsot. Tessék megerőltetni magad kedves olvasóm!)

Day 09 › Valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Édesanyám lesz ez az ember, azt hiszem. Különösképpen az utóbbi időkben, hogy már alig járok haza eléggé megromlott a kapcsolatunk. Nem csak az a „kirepültem a fészekből” effektus... Ő távolodott el mindenkitől, az emberektől... Csak az állatok. Ma voltak fenn tesóim, meséltek az otthoni helyzetről. Én már bele se merek gondolni. Sajnos a klasszikus erős depresszió, és nem tudunk mit tenni, csak nézni, ahogy tönkreteszi magát...

Day 10 › Valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Nem tudok ilyet mondani szerencsére. Maximum akiket felesleges volt megismerni, vagy jelentéktelenek voltak. A rossz tapasztalatok is hasznos tapasztalatok. Katával ami történt is szükséges volt, sok tanulság. De ha eszembe jut valaki, majd update-elem a posztot! :)

Találkoztunk másnap, szerintem hívhatjuk újabb randinak. Beszélgettünk, kicsit bővebben kifejtette, amit addig is, elmesélte hogy vágta át a bizonyos illető, és tovább ismerkedtünk, és már nem problémázott a csókokkal :)

Írtam neki, egy olyan vidámkodós üzenetet, hogy tartson már rendet a két közösségi portálján. Jó, kicsit érthetetlen levél lett, de mindenképpen laza. Dél körül írtam, aztán este megnéztem, jött-e válasz: semmi, viszont belépett már, és nem is törölt. Ok, lesz*rja, hát akkor ezzel a lendülettel menjünk el egy kicsit bulizni szóló-módban!

Olaf nagy cimborám, sokat írtam már róla. Pesti szórakozásaim jelentős részén együtt bulizunk. Ilyenkor persze adunk a májnak is, és ő, mint lelkiismeretes rocker, ő szavaival élve általában „csattra” issza magát. Én is tartom a szintet, de nekem nincs olyan nagy múltam az alkohollal, így jobban viselem. Ennek következtében a bulik utáni beszélgetések arról szoktak szólni, hogy én elmesélem, mit is csináltunk előző este, mert az neki kiesik. Az ő részéről ez a dolog mit sem változott - viszont én is kezdek már efelé tendálni...

Hamarabb jött be a számításom Briával kapcsolatban, mint gondoltam. Node előbb el kell mondanom, hogy legutóbbi beszélgetésünk után pár nappal azt vettem észre, hogy nem ismerősöm facebook-on. Hát mondom rá is írok, hogy nem-e tudja, mitől bolondult meg az oldal, ilyen kis ál-naivan, mert ilyen azért nincs. Bocsánatkérés közepette írta, hogy ne haragudjak, de ő törölt le, mert így látta a legjobbnak. Okokra kérdezvén már nem kaptam választ.

Hogy mit csináltam az elmúlt két hétben? Nem is tudom, sűrű volt a program. De egy biztos, szinte már muszáj jelleggel mentem bulizni, és persze legtöbbször szóló módban. Ismerkedés magas hőfokon, és már épp írni akartam Briáról, hogy milyen lányt találtam, mire...

Szóval két hete voltam egy buliban, ahol már majdnem mentem haza, de találkoztunk a tánctéren. Mosoly, pár gesztus, aztán csak elkaptam már egy körre. Összhang volt, végre valakit meg lehet táncoltatni, mert az átlag csajok csak a seggüket rázzák. Elég hamar közel is lehetett vele táncolni, és ahogy a szemébe néztem, nagyon ragyogott. Nem is részletezem, nem is soká elcsattant az első csók, és azt annál több követte. Közben némi szexuális feszültség is szikrázott köztünk, de mégsem olyan mértékben, hogy rosszat gondolhasson az ember. Mit lehet várni egy ilyen kapcsolattól, ahol szóváltás nélkül már csókban kötünk ki? Az eddigiektől semmit, de ő más volt.

Már a csókunk is tökéletesen összeillett. Azért elsőre szokott lenni kis bénázás, hogy ráérezzen az ember a másikra. Ahogy a táncnál sem, itt sem volt ilyen probléma. Egy óra után jött oda már másodjára a barátnője, hogy mennének, és elráncigálta. Elkértem a számát, megadtam az enyém. Pár napra rá találkoztunk is, hogy tényleg megismerjem - nem kellett kétszer kérni a randit. Odafele olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy biztos őt is beidealizáltam, felruháztam csupa jó tulajdonsággal, hamár semmit se tudtam róla, csak a kisugárzásából ítélkezem. De a beszélgetés során alátámasztotta minden gondolatomat: tökéletes! Legszívesebben akkor rögtön folytattam volna a csókcsatát, de a búcsúcsókot is elhárította, merthát mégiscsak először találkoztunk normálisan. Igaz, hogy előtte meg csak azt csináltuk :) Utána még neten is beszélgettünk, kamerán keresztül. Sokat nevettünk együtt, és éreztem, neki is nagyon tetszik a szitu, és jól érzi magát velem.

Következő randira bedobtam magam, elvittem a Láthatatlan kiállításra, ami rájöttem az egyik legjobb randihely! Ajánlom mindenkinek! Nagyon jó programok, vicces, tanulságos és érdekes is egyszerre -illetve a sötétben közelebb kerül egymáshoz a pár, és nem kell rosszra gondolni (de lehet :). Nagyszerű volt, sok ötletes kis aprósággal vettem le a lábáról. De mostmár én se kezdeményeztem a búcsú-csókot, mert éreztem, hogy legközelebb már követelni fogja. De nem volt legközelebb...

Másnap felkeresett, és elmondta, hogy van valaki az életében, akit nem tud hova tenni. Gyakorlatilag mielőtt megismertem szakított vele, és amíg randevúztunk újra előjött... Még csak nem is úgy mondta le a következő randit, hogy haragudni tudjak rá, mert teljesen megértettem, hogy nem akar két kapura játszani, meg fair akar lenni velem. Éreztem, hogy hezitál, és nem élvezi, hogy ketten is rajonganak a kegyeiért. Pedig az lenne a normális. Megbecsülendő.

Mit lehet ilyenkor tenni? Kis szünet, időt adtam neki és kivártam, míg ő jelentkezik újra, ami bevallom, elég nehéz volt, de szerencsére nem volt hiábavaló. Adtam a lehető legjobb énemet, persze az ismeretlen másik személyt nem fúrtam, pedig ő is úgy említette meg, hogy nem illenek össze, de csak hát mégis... Én adtam neki a Bria becenevet, ami nagyon bejött, újabb közös tulajdonságokat fedeztünk fel egymásban, többször okoztam neki fülig érő vigyort és szempilla-rebegtetést megjegyzéseimmel, bókjaimmal... és mindezt hiába. Őt választotta. Őt, mikor azt mondta, hogy olyat, mint én nagyon régen hallott már férfitól. Akkor a lovagjától sem a jelek szerint. Mégis őt választotta. Az utolsó mondat végére a pont egy félórája került. Igyekeztem azért emelt fővel távozni, de legbelül nagyon csalódott vagyok. Vajon lesz még egy olyan lány, akivel ennyire egymásnak valóak leszünk?

Na most van, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Semmi kötelesség, semmi program, semmi feladat.

...mit csináljak? 

Az oka annak, ami nagyon b*ssza a csőrömet, hogy Kata egy ilyen fasznyak karjaiban lelte meg a boldogságot (ki tudja meddig és ki tudja mennyire). Most lehet ilyen tipikus férfi-magyarázat jön a megcsorbult büszkeség palástolására... de elvégre ez az én blogom :)

Day 08 › Valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled

Új szereplőt mutatok be a múltamból neked, Verát. Bár lehetne Kata is ez a szereplő, mert ő aktuálisabb, de Vera jobban megviselt, mert akkor még fiatal voltam.

Ez a szilveszter bár az emlékezetesek közé fog tartozni, de semmiképpen sem a legjobbak közé. Sokkal inkább a másik véglet. Meg kellett tapasztalnom, hogy mennyire primitív emberek is vannak.

A napokban ért olyan kritika, hogy bizonytalan vagyok önmagamban. Aki a blogomat lelkiismeretesen olvassa, az tudja, hogy az egész kb. erről szól. Hiszen mi másnak írnám ki a gondolataimat, hogyha olyan fenejól tudom, mit kell tennem.

Day 07 › Valaki, aki miatt érdemes élned

Gyermekibb gondolkodással a családom volt ez, szülők főleg. Linda is volt a célszemély, de ugye semmi sem tart örökké. Azt tudom előre, hogy ha majd házas leszek, és apa, akkor a saját családom, gyermekeim és feleségem lesznek azok, akik miatt érdemes élni. De most... Most csak egy ember van, akiért mindent meg kell tennem, és akármilyen önzően hangzik, de az én vagyok. Elvégre másokért is csak így tudok élni...