De régen is írtam. Nem is értem, miért, de ideje pótolni! Biztos nagyon hiányoltál! :)
Meló téma, bár nem a mostani munkahelyemmel kapcsolatosan. Itt a szomszéd munkatárs még mindig büdös, a főnökasszony egy kicsit szelídült, bár ez leginkább a mérsékelt kommunikációnknak köszönhető. Kisfőnökkel volt egy érdekes beszélgetésem, megkérdeztem, hogy így egy bő év után kaphatnék-e valamilyen értékelést a munkámról. A válasz annyira terjedt csupán, hogyha valami rossz, szólnak, ha nem, akkor minden oké. Éljen a motiváció...
Szóvá is tettem, hogy ki végzi a cégnél a HR-es munkákat? Jó, sejtettem, hogy úgy ahogy van nincs Humán Erőforrás osztály - hiszen nekem is csak szakmai interjúm volt -, de hogy miért nincs az szép dolog: mert "mi csak olyan embereket alkalmazunk, akik csinálnak is valamit". Szóval az, aki azért (is) tenne, hogy a munkaerő jobban érezze magát a munkahelyén, az értéktelen. Hát igen... Gondolom a lojalitást meg elvárnák, hogy ne keressek másik munkát, de azért tenni is kéne valamit. Egyik manegér még poénkodott is azzal, hogy úgyis innen megyünk mindannyian nyugdíjba. Na ja, persze...
Eddig is egyértelmű volt, hogy amint tudok, tovább lépek, ez csak a válság okán egy kitérő. Most végre volt is egy interjú, ami miatt viszont totál bizonytalan lettem magamban. Eleve egy kávézóban volt az interjú - még jó, hogy nem vettem öltönyt. Fura fazonok voltak, de mondandójukban nem láttam hibát. De nem volt túl bizalomgerjesztő... Szakmai rátermetségemet egy próbafeladattal kell bizonyítanom, amibe még mindig nem fogtam bele, mert fontolgatom inkább az elállást a pályázattól. Ráadásul túl sok időm se lenne itt felmondani, de azt még megoldanánk. Valahogy ilyen kis ügyeskedőknek tűntek, lehet csak előítélet, mert az üzleti életben nem vagyok otthon. Külföldi cég két emberkéje itthon nyomul, új project, új technológia az atomkutatás terén... Oké, tisztában vagyok vele, hogy bukta van benne, de nagy lehetőség is. Aki nem kockáztat nem is nyer. De ugyanakkor ott van egyik barátnőm (legutóbbi modellem), bár nem egy szakmában vagyunk, de egy éve nem talál munkát magának. Én inkább örüljek, hogy van, ne válogassak. De nem tudom, hogy most csak kifogásokat keresek magamnak, hogy miért ne lépjek ki a konfortzónámból a lehetőségeket keresni, és inkább maradjak a biztos, de jövőkép nélküli helyen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tittok 2010.03.03. 12:20:18
vagyok, aki vagyok... 2010.03.03. 12:21:35
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.03. 12:29:05
@Tittok: Hát figyu, azt mellékállásban is tudom vállalni :)
irkafirka 2010.03.03. 13:44:44
Incifinci · http://incifinci14.blog.hu/ 2010.03.03. 22:00:49
Styxx 2010.03.04. 16:28:07
Picit nagyon himi- huminak tűnnek. Rájuk guglizni ezerrel stb. Voltam én is külföldön interjúvoltatni és még mi is valahogy himihumik voltunk, de legalább igényes hotelben béreltünk tárgyalót.
Sajnos svéd csajt nem kúrtam rojtosra, mint anno Ádám, nekem már az is nagy trip volt, hogy a sráccal, akivel interjúvoltattunk, elmentünk este kocsmázni és két 20 éves kiscsajból meg egy srácból álló mini diákcsapattal csacsogtunk és jót röhögtem magamban/magamon, mert olyat kérdeztek tőlem, amit kb 15 éve senki, legalábbis ilyen ismerkedjünk jellegű szöveggel. Milyen zenét hallgatok?
Apropó, amikor összefutottunk, ha hátranéztél a bicaj csomagtartóra, akkor egy szemtelenül fiatal kiscsajjal láthattál:-)
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.05. 08:07:56
Köszi a tippeket, én is úgy állok már vele, hogy egyelőre maradok itt. De erről majd posztolok is egyet.