És itt az ideje élni! Bár mostanában nincs is panasz rá. A fotózások gyűlnek-gyűlnek, fejlődök sokat, érzem. Örülök, hogy élhetek ennek a hobbimnak. Ki tudja, hátha egyszer hivatás lesz! Nem mellesleg nagyon jó lehetőség is lányokhoz közelebb kerülni. Mert akárhogy tagadják, mindenki szeretne magáról szép képeket látni, aki még nem is tartja magát érdemesnek rá, ő is szeretne csalódni ebben a véleményében. Nekem pedig, aki megadja nekik ezt az örömöt, nagy büszkeség, hogy ezt elérhettem náluk, élmény azt látni, amikor valaki neked köszönhetően hökken meg ön-ön nagyszerűségén!
Tavaly szeptember vége felé - amikor még Lindával voltam -, egy házibuliba mentünk, amit az iskolatársai szerveztek. A felcserképzőben sok a jó csaj :) Eleve összehaverkodtam már rég a legtöbbjükkel, nomeg azzal a néhány sráccal, de ott megismertem valakit. Picike csajszi (ő is), nagyon csinos, gyönyörű göndör haja van, és baba arca. Igazából az asztal körül ülve senki se szólt neki, hogy kissé félrecsúszott a felsője, és már nekem volt kínos a bimbóudvara látványa, ezért nagyon udvariasan tudtára adtam a dolgot. Na most gondolhatod, hogy "szép, ez is egy pasi, aki félrenéz a barátnője mellett". Pedig tényleg sose merült fel bennem, hogy ilyet tegyek, pedig ez a lány tetszett. De ez olyan, hogy szívesen nézegetünk fotókat jó csajokról, elálmodozgatunk, hogy hmmm... De ha van valakim, akkor nincs okom továbbgondolni ennél.
Aznap este eme leányzó - aki Lindának csupán ismerőse - már a szórakozóhelyen egyszer csak ott ült egy lépcsőn zokogva. Lindával épp arra mentünk (vagy ő csak később csatlakozott, nem is emlékszem), és látva bánatát vígasztalni kezdtem. Persze pasi miatt zokogott, megjelent az exe, akihez még érzelmek kötik. (Vajon egyszer én is ilyen leszek Linda számára?) Én odaguggoltam elé és süketeltem neki, amit ilyenkor kell, Linda meg pár lépcsővel fentebb ült - igazán nem vette ki a részét a dologból. A könnyek felszárítása után még egy gyors tequilára is meghívtam, bevittem a tánctérre a barátnőihez, lötyögtem egy gyorsat vele, és vissza mentem Lindához. Igazából egy táncmozdulatnál mondta viccesen, hogy "óóh, mit szólna ehhez Linda?". Akkor szólalt meg a lelkiismeretem, hogy ezzel tényleg kínos helyzetbe hozom az akkori páromat. Amúgy nem volt durva dolog, csak beforgattam, érted... Mindegy. Megbeszéltem a helyzetet Lindával, kérdeztem közben is, hogy ugye nem zavarja a dolog. Az egész nem tartott 10 percig.
Sajnos utána összevesztünk nagyon Lindával, melynek következtében indult el a lejtőn a kapcsolatunk a részemről. Hülyeség volt az apropója, mint a legtöbb veszekedésnek, de az oka annál fontosabb. Én is iszogattam az ő barátaival (a srácokkal), és most csak a jól érzem magam szintig jutottam. Viszont egyszer már volt rá példa, hogy többet ittam, mint kéne, aztán aggódni kezdett Linda, nehogy most is úgy legyen... meg ő már ment volna haza. Hozzá kell tenni, hogy legutóbb azért volt nagy sértődés, mert miattam egy jó buliról el kellett jönnünk azon a bizonyos többet-ivásos-estén. Azóta is igyekeztem a bulikban addig maradni, ameddig csak jól érzi magát. Igaz, hogy én általában mentem dolgozni másnap, neki meg suli hol volt, hol nem volt... És már itt is a lényeg, hogy előjött az önbecsülése a férfiállatnak, hogy mégis miért ne kéne őrá senkinek sem tekintettel lennie?! Vo'ala, és kész is a hiszti.
Persze a kis göndör csajszi, Klau is okozhatta a Linda hazameneteli szándékát, de legfeljebb a mindenkibe beépített féltékenység alapozta meg. Bár szerencsére nem a többiek előtt adtuk magunkat elő, hanem kimentünk az utcára, és nagyon nem lehetett lelőni a csajt. Életemben először testi fölényemmel adtam tudtára véleményemet a viselkedéséről - kicsit (tényleg csak jelzés értékkel) nekilöktem a falnak :$ Még ezt is szégyellem, mert sose bántottam senkit - pláne nőt. Nem fájt neki, csak egy kicsit megilyedt - de megjegyezte, hogy lökdösöm... Nemsokkal utána mentünk haza, így már nekem se volt kedvem maradni. Másnap megbeszéltük a dolgokat, akkor hoztam fel először azt nagyon finoman, hogy ő is tudja, hogy mi nem maradunk örökre együtt. Erről sosem lehetett vele beszélni, mert félt belegondolni, de ugye azért félt, mert tudta, hogy így van. Megbeszéltük még azt is, hogy a kedves barátnőitől azt hallotta vissza, hogy én bepiáltam és kikezdtem valakivel, aki az ölembe ült - jó tudni -, ezen összevesztem Amelivel, és hűdejó csámcsogni... Akkor már ketten kezdtünk ki Klauval, mert Linda is végig ott volt :)
Na tessék, a szép tavaszról akartam írni, erre mégiscsak a múltat elemezgetem. Az egész Klau miatt jött fel, elhívtam egy fotózásra, esélyt adva bármire. Most, hogy nincs párom, akár még több is kialakulhat, mint hogy ránézésre tetszik :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vagyok, aki vagyok... 2010.03.11. 07:47:09
hogy mikor melyik, arra persze nincs recept, de az gyorsan feltűnik, ha valamelyik variáció hiányzik.
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.11. 10:01:56
Nesze neked, írtam, hogy jön a tavasz, erre ma reggel a hó látványa fogadott. Bár nem tévedtem, úton van a tavasz, csak még messze jár :)