Linda hétvégén tudtomra adta, hogy van van egy srác, akivel kezd komolyodni a dolog. Megint épp vonaton voltam, amikor elmondta, és megint lemerült a végére a telefonom. De most persze nem akadtam ki, mert tudom, hogy mi az első gondolatod, és én is tisztában vagyok vele: hogy ez várható volt.
Nem is érzek haragot, meg sajnálkozást se, csak annyira, amennyire ez ösztönösen elő jön az emberekben ilyenkor. Mást érzek...
Kicsit nem őszintén mondtam, hogy szurkolok nekik, hát na, ennyire lovagias nem lehet ember. El akarta mondani mindenképp, mert már benne volt egy ideje. Azt is mondta, hogy egyáltalán nem biztos semmi sem, csak alakulóban van. Anno még én is megemlítettem, hogy remélem nem valami közösségi oldalról tudom meg, hogy kapcsolatban van. Mesélt neki rólam, hogy ő komoly kapcsolaton van túl, és benne van a pakliban a srác számára, hogy nem egyszerű a helyzet. Amikor meghoztam a szakítás rohadt egy döntését, nem gondoltam volna, hogy ennyi kínlódás lesz.
Szóval amit érzek inkább magam irányú. Az az érzés, hogy pótolható vagy. Helyedbe lehet lépni. És nem a szexben. Azon már túl vagyunk. (Ja igen, nem a szilveszteri csóka az illető, az valahogy nem erőlködött tovább, hogy elsőre megkapta Lindát.) Bevallom, az zavar, hogy amíg ő aránylag több alkalmat megragadva sikeresen lép túl a dolgon, addig én itt bénázok. Igen, az elhagyott sikeresebben vészeli át, mint az elhagyó. Ez nem normális, és zavar. De már egy negyed éve volt a szakítás. Nem ő a gyors, hanem én vagyok lassú. Hülyeség részemről azt gondolni, hogy a túltevési időn múlik az, hogy mennyire volt fontos a kapcsolat. (De azért tesz hozzá.) Rossz belegondolni, hogy mennyire értéktelen is voltam, ha könnyen a helyembe lehet lépni. Lehet mégsem kéne ezt a barátság dolgot erőltetni. Könnyebb lenne. De én mindig a jó utat akarom választani a könnyűvel szemben. De most komolyan, jó az bárkinek is, ha barátok maradunk?! Nem hiszem... De így legalább csak túl rugdosom magam rajta, és belátom, valami véget ért...
Egyúttal egy kis "Ádám" nosztalgia :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SassyGurl 2010.03.16. 11:50:26
Talán úgy 1-2 év múlva lehet már köztetek barátság, amikor már mindketten megállapodtatok valaki más mellett, és a valaki máson van a hangsúly...
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.16. 12:01:57
vagyok, aki vagyok... 2010.03.16. 12:56:15
másrészt ez egy hosszabb kapcsolat volt (mennyi is?), a lány lett elhagyva... nem biztos, hogy te vagy lassú. de ilyenekben nem lehet általánosítani. majd kiderül.
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.16. 13:02:08
vagyok, aki vagyok... 2010.03.16. 13:10:09
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.16. 13:42:58
Amúgy lehet nem a túltevésen múlik - lehet egyszerűen csak béna vagyok :) Mert próbálkozni azért próbálkozom...
SassyGurl 2010.03.16. 13:46:51
Most erre mit mondjak Krisz? Inkább semmit...mai napig nem is értem, hogy miért dobtad el őt, talán azért, mert kíváncsi voltál, hogy milyen lesz nélküle, kíváncsiságból?
SassyGurl 2010.03.16. 13:49:05
Nyugi, jön a nyár, a sok szép fiatal, zsenge leányzó ;)
irkafirka 2010.03.20. 21:12:45
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.20. 22:41:18
@irkafirka: Igen, mondta már - többek közt Nyuszi is - hogy túl sokat filózok. De ha nem agyalok ki valamit, semmi se fog változni. Csak a filmekben talál meg a boldogság magától...