Kicsit tartva a következményektől mentem el Katával egy koncertre. Mindenképpen el akart menni, én meg nem akartam hagyni, hogy egyedül menjen. A társaságomnak kifejezetten örült, és a múltkor se volt semmi gond közöttünk, úgyhogy hajrá.
A koncert előtt olyan sor kígyózott, hogy inkább kívülről hallgattuk meg egy üveg pezsgő társaságában, melynek meg is volt a hatása, és némiképp ölelkezősebb lett a hangulat. Jó, egy fél üveg pezsgő nem árt meg nekem, de ott akkor elég volt kifogásnak, hogy ráfogjam miért nem gondolom meg kétszer is minden tettem.
Elcsattant egy csók, és nem én kezdeményeztem. Na jó, ez nem igaz, szóval nem én adtam - de a lehetőséget én adtam meg rá bőségesen. Mint szomjazónak egy korty víz, úgy ittuk egymás ajkait. De közben végig emlegettem, hogy „nem akarlak megint megbántani * még egy puszi *, tényleg ne legyen úgy, mint a múltkor *egy csók*...” Ő se volt biztos a dolgában, sőt... Inkább gyengék voltunk az ellenállás tekintetében.
Miután kilustálkodtuk magunkat a füvön és a pezsgő is elfogyott el is indultunk a vonatához, de útközben egy nagy merészséget véve hamarabb leszálltam a hozzám vezető út felé. Hát ott már voltak bajok. Félelmeim beigazolódni látszódtak, azt már nagyon nem akarta, hogy nálam aludjunk. Így folytattuk az utat az állomásra, de ez a kitérő csak arra volt jó, hogy lekéssük egy vonatot, és még egy órát várjunk együtt. Nem is az, hogy győzködtem, hogy jöjjön el, csak kifejeztem ezen irányú vágyamat. Már duzzogva, megadva is mondta, hogy „na jó, menjünk akkor”, de így meg nem akartam felcsábítani. Viszont a peronon már szóba jött, hogy inkább én menjek őhozzá. Hogy ez miben másabb annál, minthogy hozzám menjünk, én azt nem tudom. Így neki kényelmesebb. Nekiszegeztem a kérdést, melyre igen vagy nem választ fogadtam el csak: elmenjek-e hozzá? Igen volt a válasz, vonatra fel, utazás éjszaka, kikötés nála, másnap melóban „partypóló”-ban.
Nem volt meglepetés, hogy az eddig felkorbácsolt érzékeink most fognak kisülni. Bár már megint hulla fáradtan vetettem rá magam, hosszas és szenvedélyes, de leginkább hiánypótló szeretkezés zajlott le köztünk mindkettőnk számára. Már olyan dolgokat is bevállalt, sőt, kezdeményezett, amitől kapcsolatunk alatt óckodott. Ne gondolj túl rendhagyó perverzióra, csak pl. a 69-re. Elvileg az együttalvás nem várt fordulata volt az estének, de mégis kifejezetten karbantartott fazon várt rám ágyéktájt. Nem hiszem, hogy szakítás után a nagy lelkizés közepette mindenre készenállva fazonírozá. Jó, persze én is kipofásítottam magam ilyen téren, de én számítottam erre a végkifejletre - hiszen kezdeményeztem azt.
Megint nagyon jó volt vele, csak utólag ez a „nem kellett volna” érzés van bennem... Tartok tőle, hogy újra az lesz, amiért szakított, de eddig nagyon rendben minden. Vidámkodik, mosolygós sms-eket váltottunk reggel, tisztában léve azzal, hogy ez nem újrakezdés.
Mindenesetre nagyon jól esett vele lenni, adni és kapni tőle - például dicséreteket, mint még senkitől. Most épp a mellkasom a legszebbikeké :P Nemtom, mi lesz ebből, ne kérdezd. Remélem egy „semmi rossz sincs benne” emlék lesz csupán.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
