Hát... Most jöttem haza egy főiskolás buliból. A warm up tök jó volt. Hamar feloldódtam, volt miről beszélnem a srácokkal, lányokkal. Igaz,épp hogy csak kiöregedtem ebből a korosztályból, de azért még belefér. Hogy holnap hogy megyek dolgozni, arról fogalmam sincs.
De elmentünk egy szórakozó helyre. Felkapott hely volt. Jó fej voltam, vettem piát a társaságnak, stb... De valahogy nem ment... nem találtam a helyem. Inkább szabadulás-vágyból leléptem most a helytől. Mi a franc bajom van? Nem tudok mit kezdeni magammal a fene nagy szabadságommal. Egy ilyen hely arra van, hogy a kis naiv fruskákat felszedjük. Nekem nem ment. Nem tudom, mi a baj velem. De mégis. Nem tudom, mire vágyom. Erre nem. Egy ilyen buliban én nem találom a helyem.
Ivettet elhívtam hozzám vasárnapra. Tudom, hogy Valentin-nap. Legszívesebben Lindával tölteném, de azt sajnos nem lehet. Ivett is csak kitérő választ adott... Igazából kezdem úgy érezni, hogy csak kihasznál. Talán az a tipikus papucs vagyok :$ Nincs mit kezdenem az életemmel - legalábbis magánéleti szempontból. Nem sok nő bukik az ilyen szerencsétlenekre... Most per pillanat utálom magam, pedig nem vagyok egy bakfis tinédzser.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.02.11. 09:40:07
