Előre bocsátom, nem túl guszta poszt lesz.
Ezen is túl vagyunk, elég frissen, de az orrom vissza lett húzva a helyére. Szerdán műtöttek, máig megélhettem milyen egy menstruáló nőnek lenni, csak arcban :)
Persze annyira nem volt vidám dolog, mint reméltem. Két éjszakám úgy kb. nem volt, de az első az szörnyű volt. Annak ellenére, hogy Vera „felügyelt” mellettem. (Az is megérne egy misét.) Csak lestem az órát, mikor alszok már, de egyszerűen nem lehetett megszokni, hogy csak szájon át lélegezzek. Valószínű az altatás utóhatása volt pedig, hogy egyfolytában könnyeztem és fájt is a szemem, sajgott a fejem... még a torkom is fájt, de jó, azt mondták, hogy valami cső miatt fog, ami álmomban benne volt. Körülbelül semmi értelmeset nem csináltam abban a másfél napban, csak kóvályogtam, és férfiasan szenvedtem, mert ugye aludni se sokat sikerült.
De a hab a tortán most volt pár órája, a tampon eltávolítása. Én azt hittem ott szarok be... Hát az úgy fájt, mintha az agyamból húzták volna. Egy darabig nem kell vágni a szőrt az orromban, az is biztos. Miután az első tampon megsirattam, tudatosult bennem, hogy ezt még egyszer át kell élnem. Az új és különleges élményt különösebb hozzászólás nélkül, csak továbbra is tátott szájjal konstatáltam.
Kívánok hasonló gyönyört minden napra annak a kis nyomoréknak, akinek köszönhetem eme kellemes perceket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
