A héten szabin van a főnökasszony. Múlthéten meg én voltam. Tegnapig az egész hétre adott munkákat megcsináltam. A kisfőnökre támaszkodhatnék, hogy adjon valamit... de ő olyan kis szerencsétlen, még ez se menne neki. De ma még ő sincs bent, szóval néma csend és hullaszag.

Ezzel szemben otthon csinálom a szakdogámat. Keddig kell leadni, szóval nagy a hajrá. A múlt hetet kivettem szabinak, hogy egész héten ezt csináljam, az évi 21 szabadnapból 8 már erre ment el. De ennyi elég lesz, és nagyon jó lesz a szakdogám! Az elvárásokhoz képest mindenképpen. Persze kicsit kimerítő, hogy bent 8 óra gép előtt, otthon újabb 4-5-6... Így egy kicsit fáradt vagyok most, vi munka nincs, így tudok pihenni :) De legalább jól halad! Egy ideig bírja az ezt ember.

Hja, találtam még egy béna „főnököt” magamnak, a konzulensemet. Kb. ugyanaz, mint a kisfőnök, csak talán mégbénább.Tudod mire vágyom? Egy szakmai példaképre, akire felnézhetnék, akitől tanulhatnék. Van egy jó mondás, hogy 25 körül már öreg vagyok, hogy tanuljak, de még fiatal, hogy dolgozzak :) Jól hangzik - de hülyeség. Tanulni AKAROK, vágyom a tudásra. Hivatást akarok űzni, ahhoz pedig az kell, hogy komoly szintre fejlődjek, és hogy élvezzem. Olyan mondás is eszembe jutott most, hogy „Ha valamiben jó vagy, kérj érte pénzt”. Ez az említett hivatás. Persze nincs olyan munka, amit mindig örömmel csinál az ember, de hogy többségében élvezi, olyan igen! De tudom, hogy azért meg kell dolgozni, amire hajlandó is vagyok, ezért is a suli, ezért is a szakdoga, és ezért sem a munkaügyiben sírok a segélyért :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.