Anyámtól (részlet):

Hali! Képzeld az öcséd tegnap összetörte magát+a Suzukit is. Most gipszben fekszik. Rohadt szar kölyök!
Semmi bukósisak. A Suzuki összetört+persze a motor is. De ez a marha...
...
Most utál meg megmondtam előre. Szerencsére csak a lába, meg zuzódások a vállán, mert hallotta a fékcsikorgást és a motorháztetőn átdobta magát.
...

Engem ugye elkapot az első néhány sor után az ideg, mert persze nem azzal kezdte, hogy csak egyszerű törés. Én már az intenzívre készülődtem látogatni, viszont már otthon van a kisbeteg fekvőgipszben. Anyatigris ilyenkor nem vigyáz a magzata lelki épségére, inkább a szidalmazás nevelési eszközét alkalmazza, ami azért érthető is.

Öcsémmel telefonon már nem volt ilyen tragikus a történet.

Halló! Mizu? Hát most itthon fekszem, kéne egy laptop, mert nincs internet. Ja a baleset? Nyomot hagytam a kezemmel a motorháztetőn, ahogy átdobtam magam, a levegőben azon járt az eszem, hogy hogyan vetődjek. A kocsiban ennyi a kár, a motorban amannyi. Kéne wifi, ha szerzek laptopot... Hátha fenn lesz holnap neten egy videó, a kocsiban lévők hátha kameráztak! :)

Büszkeség is játszik nála, meg egy kicsit más a felfogása. Huszonéves és zabolátlan. Azért nem kell aggódnom annyira már, de azért egy kicsit felzaklat a hülyesége... Azóta minél többször meséli el másoknak is a sztorit, annál hősiesebbre kerekedik ki ő a végére :)

Ja, ha a baleset részleteit nem értetted volna nem meglepő, én sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.