Ez a szilveszter bár az emlékezetesek közé fog tartozni, de semmiképpen sem a legjobbak közé. Sokkal inkább a másik véglet. Meg kellett tapasztalnom, hogy mennyire primitív emberek is vannak.
Már majdnem beletörődtem abba, hogy az idei új évi ünneplés elmaradt, mikor Olaf felajánlotta, hogy menjek vele egy házibuliba a régi cimboráihoz. Kaptam az alkalmon, mivel itthon se az A, se a B terv nem jött össze. Jó vendéghez méltóan készültem én piával bőven, jófélével, még egy kis házival is. A társaságban mindenkivel barátságos voltam, még meg is jegyezték egyesek, hogy többször is visszakérdeztem a keresztnevére bemutatkozáskor, nem csak letudtam a hellót. Nem akartam rossz fényt vetni Olafra sem, ezért igyekeztem jó fej lenni. Ebben valamiért a lányok jobban partnereim voltak, mint a srácok, legkevésbé a házigazda volt kommunikatív velem. Ennek következtében leginkább a lányokkal voltam látható, akiknek nagy része szabad sem volt - és nem is úgy foglalkoztam velük. És mégis, a kedves házigazda valamiért ezt nem nézte jó szemmel, és Olafnak odasúgta, hogy az utolsó csepp volt, hogy én az ő barátnőjétől is megkérdeztem, hogy elfáradt-e (ekkor oda is jött, és rákérdezett, hogy beszóltam a barátnőjének?!). Kellemes csalódás volt, hogy Olaf ekkor azt mondta, hogy a kedves házigazda akkor bassza meg, mi lelépünk, ha ő így. Persze az ezen rendesen meglepődött, mi meg rendíthetetlenül leléptünk. Én persze csak folytam az árral, amit Olafnak hívok, és sajnáltam ott hagyni a sok piát, amit hoztam és alig fogyasztottam belőle.
Én nem tudom, már volt ebből gondom (és még lesz is mindjárt), épp a tavalyi szilveszteren, utólag mondták, hogy én flörtöltem mindenkivel. De ezt csak másnap mondták, akkor is röhögve, és fel sem merült, hogy én most komolyan fel akarom szedni a házigazda csaját. Pedig oda is idegenként mentem. De akik ismernek, ilyenkor mondják, hogy Kristopher már csak ilyen közvetlen...
No hát belevágtunk az éjszakába kettesben és felkerestük az ámbár rossz hírű, de ilyenkor egyetlen nyitva lévő hangulatkarbantartó egységét a városnak, legalább 1-2 sör erejéig. Bár szilveszterhez nem volt méltó az a lyuk, de igyekeztük jól érezni magunkat. Volt egy csoport fiatal, akikkel tényleg jó fejre sikerülhettem, mert tanítgattam a srácokat 1-2 jó táncfigurára a lányokkal :) A második sörnél tartva leültem egy lányka mellé, hogy mit búslakodik ott magában, mikor jött a barátnője, és előttem áthajolva odasúgott valamit a kis szomorkásnak (nem vagyok biztos benne, hogy csak véletlen így oldotta meg). Hát mit tagadjam, kaptam az alkalmon és szemrevételeztem az ily módon felkínált 
kerekded idomokat. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy egy helyi ork (feltehetően a formás-farú faszija) egy alattomos jobbost küld be nekem oldalról, már majdnem hátulról, és már követi is még egy. Bevallom, ez a fordulat meglepett, de mire visszanéztem, vagy a haverjai által, vagy magától, de már ment is ki a teremből. Keltem is fel, igazán meg se szédültem (most tényleg, nem volt megható ütés, jól szoktam bírni), és mentem utána, hogy mégis mi a baja? Érted ezt? Nem az, hogy felkapjam a vizet, hanem „na beszéljük meg”. Hát milyen férfiállat az ilyen?! Még a vérnyomásom se ment fel, sőt, csak vesztettem vért, mert mire utánuk értem az akkorra már felbódult tömeghez, akkor vettem észre, hogy folyékonyan beszédek - vért köpködve. Megleltem a srácot, jó pár békítő tulokkal közöttünk. Nemigazán kereste a tekintetemet, hogy nem széken ültem már nem volt olyan nagy az önbizalma. Még volt ott valami még kisebb kis raszta pöcs, aki mittudoménmármin felháborodva akart kihívni a hóra. Lehet, hogy rá is folyékonyan beszéltem...
Olaf minderről lemaradt, már csak a megmozdulásokra és a véres képemre eszmélt. Én a biztonságinak csak annyit mutattam, hogy ütni én nem ütöttem, mégis az én orrom vérzik - mégis nekünk kellett mennünk... megint. Hát én voltam a nem idevaló, mit lehet tenni. Betolakodó Mordor földjén...
Odakint felvázoltam a történteket Olaf mélységes felháborodására. Nem az első barátja vagyok, akibe szülőföldjén belekötnek. Vissza már nem volt értelme menni, de hangot adott rohadt nagy dühének, és következményeket ígért. Azért túlságosan ismert ember ő otthon, hogy ilyet megengedhessenek maguknak egykori ismerősei, osztálytársai, stb.
Én hazafele szintén dühös lettem már, hogy tényleg ilyen hülyén reagálok, ahelyett, hogy beindulna a cséplőgép. Nem tudom, melyik fejre-ejtésem hatására lettem ilyen béke-párti, be basszam mostmár meg. Még pont az i-re, hogy hazafele menet még seggre estem a jégen, én akkor ott is maradtam egy perce, és röhögtem a szilveszteremen úgy, ahogy van. Olaf is csatlakozott együttérzésből - szép látvány lehettünk.
Azért pozitívum volt, hogy a családi vendéglátás nagyon kedves volt. Jóbarátom édesanyjának beindultak az anyai ösztönei, éjszaka többször is megnézett, hogy nincs-e baj a még mindig szivárgó orrommal alvás közben, másnap pedig a bőséges ünnepi étkek mellett alapos leápolást is kaptam. Maradtam is másnap estig, igaz addig főleg aludtam :) Kicsit emlékeztetett azokra az időkre, amikor Linda családjával voltam. Ők is ilyen barátságosak és befogadóak voltak.
Most meg itt ülök négers orral, és még úgy tűnik meg is fáztam... Élmény így orrot fújni...
A pótszilveszterrel muszáj lesz pótolni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
olajbogyóka · http://psychogirl.blog.hu 2011.01.04. 09:33:31
