Utamba akadt egy nem mai cikk a neten, amit elolvasva elcikáztak a gondolataim. Lehet közhelyekkel van tele - bár kiemelkedőnek tartom a többi hasonlóhoz képest -, de engem elgondolkodtatott. Hova tartok, mit csinálok, mik a céljaim, mi lesz velem...

A napokban ünnepeltem a születésnapomat, egészen közelítek már a 30-hoz. Ilyenkor az embernek már kéne lennie egy egészséges jövőképének, és abból el is érnie valamit. Jó, a szüleim generációját szerintem nem kell már alapul venni, miszerint családnak, gyereknek van ilyenkor itt az ideje. (Édesanyám ilyen idősen szült meg engem) Nem venném alapul, mert egyrészt az egy más világ volt, másrészt nem is lett jó vége, mivel több házasság ért véget válással, mint amennyi nem. A másik meg, hogy akkor ugye jóval több családi segítséget kaphatott anno egy fiatal pár. Van pár ismerősöm, akik már belekezdtek a családi életbe az én koromban, de nem látják egymást, annyit dolgoznak.

Node nem is a családi oldallal akarok most foglalkozni, hanem a munkával. Azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy azért dolgozunk, hogy éljünk? Nem tudok rá válaszolni. Amit szeretnék, az egy hivatás. Ha ebbe belegondolok, már rég megint folyamatosan állásokat kéne keresnem, de legalább képeznem magam, hogy jobbat érjek el. Nem szabad itt maradnom, mert aláásom a jövőmet. Itt az nincs. Nincs hova előrelépni, saját technológiája van a cégnek, amit nem tudok máshol hasznosítani, a fizetés meg annyi, amennyit muszáj adniuk.

Úgy látom kezd véget érni a nyár, hogy megint előjön nálam ez a téma. Pedig még tart a nyaralás. Sőt, idén egészen kitettem magamért (bár azért költséghatékony is voltam :), és még hátra van egy fesztivál. Egy fesztivál, amire egyedül megyek el. Jó próbája lesz a kapcsolatteremtési képességem tesztelésére, ami bevallom az utóbbi időben egy kissé megkopott. Szóló harcos rulez! Aztán ha visszatérek kipihenve, feltöltődve élménnyel és energiával, bevetem magam az életem helyes irányba terelésébe! Ami biztos, az a nyelvtanulás, mert igen, a külhont én is meg akarom célozni egy pár évre. Aztán szakmai tanulmányok, és ha már lesz mire fel, álláskeresés! Ez is a fontossági sorrend, mert a kiutazásnak nagyon most van itt az ideje, mivel még mindig elég kevés dolog köt ide... sajnos...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.