A karácsony egyetlen normális része Lindáéknál szokott csak lenni. Idén is, az a fura. Előtte a már megismert apámmal ebéd, áh, ne is firtassuk.
Be kellett ugranom hozzájuk, volt hivatalos kifogás, mert volt valami, amit más városban kellett megvennie, és nálam volt, elvittem nekik. Szenteste mentem fel, és kicsit maradtam is. A szülei még épp ott voltak, de el is mentek. Tudni kell róluk, hogy nagyon jó velük a viszonyom, szinte második anyám az ő anyukája. Amióta szakítottunk, nem is beszéltem velük normálisan, és most se, mert leléptek. Mindenesetre egy-egy ajándékot becsempésztem nekik a fájuk alá.
De aztán beszélgettünk kicsit Lindával, hamár kettesben maradtunk. Most nem volt kiöltözve, csak úgy otthonosan, melltartó nélkül... Öhöm... A csábítás így sem maradt el. Hiányzunk egymásnak, így nem könnyű megálljt parancsolni az érzéseknek. Ölelés úgy alapból, aztán megsimogattam a nyakát... sóhajjal nyugtázta. Innen már nem volt hosszú a csókig, minek hatására merevedésem is lett. Csodás keblei érintése... És igazából nem volt mi visszatartson. Nem kellett hűségesnek lennem senkihez, sőt, másokkal épp azért nem flörtölök, mert még hozzá akarok hűséges lenni. De ez most mindegy. A lényeg, hogy ő se akadályozta, hogy folytassuk. Nem mertünk nagyon levetkőzni sem, mert a legalább a muterja visszajöhetett bármikor - csak a szomszédba ugrott át. De ez is szexissé tette, hogy csak a fölsőjéből kibújtattam telt melleit, melegítőnadrágját a térdéig lehúztam és harapdáltam kerek fenekét. Ezt követően hátulról dörgöltem hozzá magamat, és közben simogattam a csiklóját, köröztem rajta, másik kezemmel hol a melleibe markoltam bele, hol a derekára tettem és húztam magamba. Most se akadt fenn a gumin, pedig előtte sose hagyta anélkül. A szakítás engedékennyé tette :)
De előtte is, közben is végig mondogattam, hogy nem kéne, nincs értelme, csak nehezebb lesz... legutóbb ráfoghattuk a búcsúra, most mire fogjuk? A karácsonyra? Nem könnyítem meg az életünket. Utána megkérdezte, hogy most tényleg őrá vágytam, vagy csak a szexuális vágy vezérelt. Ezen akkor megsértődtem egy picit, de utólag belegondolva jogos kérdés volt. Remélem nem a farkam vezérelt. A választ csak akkor tudhatom meg, ha összejövök mással. Ha akkor is őrá vágyom még, akkor kár mást keresni.
Szóval ha valaki mással összejövök (csak egy kicsit), akkor szembesül(ünk) azzal, hogy más utakon kell járjunk. Talán hétfőn össze is jön. Meglátogat egy lány a suliból még. Csak barátilag elvileg, de ki tudja, mi lesz a végére. Hogy egyáltalán akarom-e. De szerintem igen. Mondhatni KELL :)
Ezt elmondtam neki. Filóztunk ezen, hamár ilyen őszinték vagyunk szakítás után is egymással, az ilyen dolgokat is elmondjuk-e. Ő elmondta, hogy kíváncsiságból társkeresőzik, én meg ezt. Szerintem nem kéne. Vagy igen? Vagy nem? Vagy igen?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
