Vegyes érzelmekkel gondolok vissza Ivettre a "randiról". Tegnap valahogy nem volt kedvem megírni, kicsit hulla voltam hozzá. Fotózás céljából jött hozzám, a régi ismeretség felelevenítése mellett. Olyan lányt képzelj el, aki tényleg nem gondolja azt, hogy valaha is jó kép készülhet róla, nem csak azért dobálózik ezzel, hogy azt hallgathassa ahogy dícsérettel ellenkezel.
Ezt nem feltétlen bántam, ugyanis annál nagyobb elismerés volt számomra, hogy olyan képeket csináltam róla, hogy leesett állal ismerte el, ezeken tényleg tetszik magának. De az ilyet sose értem... Tényleg csinos, formás, szép arcú lány, de önbecsülése a béka fara alatt vala. Persze a legjobban neki is azok a képek tetszettek, melyek kicsit vagy nagyon szexisre sikeredettek. Dobáltattam lefele vele a ruhákat, de az akt határát nem léptük át, így is elég volt ahhoz, hogy csorgassam a nyálam. Ráadásul a jó képek titka az, hogy a fotós folyamatosan udvarol, szinte flörtöl a modelljének, szóval még őszintén ki is fejezhettem tetszésemet, amitől ő is egyre magabiztosabb lett.
Sok munka után pihentünk, vacsora, egy kis filmnézés... és bújt, úgy bújt, hogy csak na. Szeretem a bújós cicákat :) Elejtett már érkezése előtt meg után is olyan megjegyzéseket, hogy nyugodt lehettem az ügyben, hogy van esélyem nála, és nem is bánná, így meg is ragadtam az alkalmat, hogy egy ilyen bújás alkalmával csókot lopjak tőle. Hát meglepődött rendesen. Nem bánta, az igaz, de gonosz minélemet firtatta. Onnantól kezdve olyan zavarban volt, hogy mondott minden hülyeséget, még az is felmerült, hogy én a fotózásért cserébe ezt várom el, meg hogy csak ezért hívtam? Höm... nos beláttam magamban, hogy nem az a kapkodós lány ő se. Több csókot nem engedett ugyan, de a bújással nem hagyott fel, és annak viszonzását se ellenezte. Ez most így elég vegyes, és ahogy visszaolvasom kislányosnak tűnik Ivett. Elég legyen hozzá, hogy már nagy lány :) és volt rossz tapasztalata. Másképp képzelte el, kicsit romantikusabbnak talán, meg olyan szépen kiforrónak. Meg hát meg is értem, hogy nem akarja könnyen odadobni magát, igazából én a nőket így tudom megbecsülni. Viszont én nem egy másik komoly kapcsolatra akarom lecserélni az előzőt. Valahol a kettő között. Arany középút.
Bizakodhatok is ezügyben, mert az elutasítása után kicsit megijedt, hogy akkor nem is akarok még vele találkozni? A vonatig kérdezgette, hogy akkor ugye találkozunk januárban? Bár nem konkrét napon, de megnyugtattam, hogy igen.
Lindának a csókot nem mondom el... a fotózást se kellett volna. Csak jól megnehezítem a dolgát abban, hogy túl tegye magát rajta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bioDorka (törölt) 2010.01.04. 14:05:14
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.01.04. 16:07:59
bioDorka (törölt) 2010.01.05. 01:11:09
ordít az egészről, hogy szegény kétségbe van esve, és nem érti, mi történik.
kiakadsz az egészre, és van ok beszélni róla, foglalkozik veled, ilyesmi.
egyszerű pszicgológia:)
deha elmondod neki...az egy pont a nem oldalára.