Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ki vagyok akadva. Bár már némi bor segített... Mi is történt... Lindával tartjuk a kapcsolatot. Mióta megfogalmazódott bennem a szakítás gondolata, folyamatosan azon töröm magam, hogy ne bántsam meg nagyon őt, ne jöjjön ki ebből a kapcsolatból sérülten, hogy ne én legyek az a disznó pasi, aki miatt minden más hímneműt annak tart. Tényleg szívből ezt akartam - és túl jól sikerült is.
Szilveszter éjszaka én egy baráti társasággal voltam, ő meg egy fősulis buliban volt. Még estefele írt egy sms-t poénkodva, hogy bánhatom, hogy elhagytam, mert nagyon szívdöglesztően néz ki. Persze poénra vettem, és támogattam tovább, hogy legyen önbizalma. De tényleg, normális vagyok én?!
Mint ma kiderült, pasizott. Ok. Smárolt valakivel. Fura érzés volt, de okés, ezt szinte akartam. DE mint kiderült dugott is egy frissen megismertel! Akit akkor és ott ismert meg egyből felment a szobájába, és széttette neki a lábait! Ez kiakasztott... sose éreztem még ekkora csalódást, de miért is?
Nem vagyok féltékeny, abból már kinőttem. Nem, engem az zavar, hogy Ivettel váltott kis béna csók miatt is engem halálra furdalt a lelkiismeret, erre ő meg egyből megdugatja magát. Mert komolyabb nem volt, ő maga mondta, hogy nem akar tőle semmit. Tudod ez olyan pofánvágás, mert hát okés, nem tűnik úgy, hogy csorba esett az önbizalmán, de ez azért túlzás. Nem egy ilyen egyéjszakás kis libának ismertem meg. Nagyon sokat küzdöttem azért, hogy az enyém legyen, és bár lemondtam róla, így nincs miért sírjon a szám, akkor is akkorát csalódtam emiatt benne. Többre tartottam. Értékesebbnek. Az ilyen libákat előtte sose vettem komolyan, tudod, max arra valóknak. Bár nem értem vele sose.
Én nem akartam erről beszélni vele. Amikor elmondta (mert szerencsére elmondta, jobb is így, hogy helyén vannak a dolgok), akkor éppen lemerült a telefonom akksija, amikor felocsudtam ebből. Utána nem akartam vele beszélni, gondoltam alszom rá egyet. De ő írt, hívott, írt, hívott. Nem vettem fel, chat-en elzavartam, de csak jött - hát jól van, én nem fogok hazudni. Igenis egy kis kurvának tartom, hogy ezért kért időt, hogy ezért sírt örökké, ezért vigyáztam rá, hogy valaki rögtön megkapja, és nyársra húzza. A sráccal amúgy így láttatlanban semmi bajom. Nem vagyok az a féltékeny típus. Ez is csak egyszerűen rosszul esett, de az nagyon.
Persze védekezett, hogy nem vagyunk már együtt, meg hogy én bíztattam. Persze, nem is tiltom meg neki, hogy mit csináljon, de azért csalódni had legyen már jogom benne! Tudtam, hogy mással össze fog jönni, fel is készültem rá. De mellettem lett olyan nővé, aki ennél több. Legalábbis így gondoltam. De a jelek szerint tévedtem. És ezért csalódtam, és ezért éreztem ezt a 2.5 évet - ami nekem sok idő - hazugságnak. Hiszen... csak egy kis egyéjszakás...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.