...hangulatilag. Ami jó dolog, hiszen nincs lent egyfolytában. Tehát lábalok lelkesen kifelé a befelé fordulásból. Annyira köszi a hátveregetést, hiányolást, *ölelés*-eket itt is. Milyen vicces, nem is ismertek, de együtt tudtok érezni velem. Mondjuk ha egy film kitalált szereplőjével lehet... Szóval köszönöm, nagyon jól esik ám!
Mi a helyzet? Lindával beszélgetünk, és hiányzik, a társ, a partner, viszont! Kezdem meglátni újra a hibákat, amik összességében hozzásegítettek a szakításhoz. Ilyen például az, hogy hogyan tekintett rám: sok esetben nem bízott bennem, nem adott a szavamra. Pedig idősebb vagyok nála, tapasztaltabb, sőt! Néha olyan dologban, amihez értek, szakmámba vág, olyan dolgokban is makacsul ragaszkodott a saját igazához. Amit ő tanult, ő tudhat magáénak, abban pedig végképp esélyem se volt felvetett gondolataim megvitatására. Ez rosszul esik... és nem picit ölte a kapcsolatot. És ezek azok a dolgok, amik kiröppentek a tudatomból, amikor rám nézett könnyáztatta szemeivel, és azt kérdezte: miért?
Vannak közös barátaink. A szakítás után kiderül, mennyire voltak mindkettőnké. Akiket rajtam keresztül ismert meg mindig kérem őket, hogy találkozzanak Lindával is, had legyenek pártatlanok, de főleg, hogy ne veszítsék el őt miattam.
Egyeseket az ő társaságából nagyon megkedveltem, és volt valaki, aki kifejezetten jó barátjának is nevezett, úgy komolyan. Hát most a születésnapjára csak egyikünket hívta meg... bevallom, rosszul esett. Merthogy mondtuk ám mindenkinek, hogy nem vesztünk össze, megférünk egy légtérben, sőt, szeretnénk is. Mondjuk lehet ezt én jobban hangoztatom.
De volt nekem bulim, a hétvégén ezért is vesztem el. Szombat este esett meg az utó-szilveszteri házibuli, melyre visszahívtam azokat, akik engem meghívtak 31-edikén. Volt üröm is az örömben, kellemetlenkedő lakótársam, aki irtó jófejnek titulálta magát, hogy megengedte, hogy bulit tartsak. De tényleg ezekkel a szavakkal - hát azóta már melegebb éghajlatra lett terelve. Őt én most Hisztiboynak nevezem el. Előre mondtam neki (nem kérdeztem), hogy lesz szombat este a buli, már húzta a száját, de csak aznap este nyögte be, hogy ugyan tartson már csak éjfélig, a kompromisszum nevében. Időzítésből ötös. Hát tovább tartott. Ez van, és megérte, mert tényleg barátok között voltam, és az most nagyon jót tesz.
Viszont van most egy, a blog szempontjából fura helyzet. Képzeld el, egy ifjú hölgyemény olvasóm felkeresett, a blogom alapján. Én csak Nyuszinak hívnám :) És most nehéz róla írni, mert tudom, elolvassa, szóval felügyelve vagyok :p Hát hogy is mondjam... eléggé egymásra vagyunk kattanva, olyan bolond, komolytalan módon, és ez nagyon jó. Úgy érzem ez kell most nekem, egy kis fiatalos lendület, laza flörtölés, és azok a dolgok, amiket még az éteren keresztül művelünk :)
Volt egy kényelmetlen szitu, amikor Linda is ott volt egy másik ablakban, ezért megkértem, hogy most fejezzük be, mert egy lánnyal beszélgetek éppen... Valahogy így éreztem fairnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
