"A gyermekeid - nem a te gyermekeid. Az önmaga után vágyakozó élet fiai és lányai. Általad érkeznek ide, de nem belőled valók, és bár veled vannak, nem hozzád tartoznak.
Megajándékozhatod őket a szereteteddel, de nem a gondolataiddal, mert nekik saját gondolataik vannak. Kényelmes otthont teremthetsz testüknek, ám a lelküknek nem, mert lelkük a Holnap Házában lakozik, melybe te már nem léphetsz be, még álmaidban sem. Igyekezhetsz hasonló lenni hozzájuk, de ne akard, hogy ők hozzád hasonlók legyenek. Az élet nem halad visszafelé, és nem áll meg a tegnapnál. Íj vagy, melyből gyermekeid, mint élő nyílvesszők, előreröppennek a messzi jövőbe."
Kahlil Gibran - A próféta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
grossis 2010.02.07. 10:35:43
Szeretném ha elolvasnád a történetemet és leírnád a véleményedet,sokat segítene.
szakitasos.blog.hu/api/trackback/id/1729837
Köszi
Anita
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.02.07. 12:56:06
érzelmikáosz · http://erzelmikaosz.blog.hu/ 2010.02.07. 21:20:34
Szabadjára engedett miket, a véleményét mondta, ha kérdeztük, de nem szólt bele a dolgainka. Hagyta, hogy megtanuljuk magunktól, amit meg kellett.
Egyszer egy látó azt mondta neki, hogy kettőnk kapcsolata mindaddig nehezen fog működni, amíg rá nem jön, hogy neki kell tőlem tanulnia és nem fordítva.(Nem értette, én később tudtam csak meg...)
Annyira igaz ez az egész és bennem mély nyomot hagyott. Örülök, hogy kitetted!