Oltás - csak nekem?

Címkék: suli aktuális

2010.03.05. 21:40

Van a suliban is egy csaj, aki határozottan bejövős, olyan művészlélek, szereti az irodalmat, és hasonló intelligens dolgok. (Majd megérted...) Egész jóban vagyok már vele, de valahogy nem tudom megközelíteni. Ehhez közre játszik, hogy eleve nem így indítottam, mert ugye akkor még Lindával voltam, és kb. most kezdek úgy a lányokkal tényleg kezdeni valamit. Jó, volt egy Ivettes félresiklás, azt nem is számolom.

Szoktam vele beszélgetni, egész jó benyomást tettem már rá. Már egész meggondolom, hogyan beszélgetek az... hogy mondjam... potenciális nőkkel. Átgondolom, valamit elérendő szándékkal teszem ugyebár, hogy egy jó érzést keltsek benne, és hogy azt hozzám kösse. Alap, gondolom sokaknak. Na így jött, hogy a filmekről, könyvekről jött fel a téma. Ő szereti az ilyen minőségi könyveket, mint a Büszkeség és balítélet, amit én bevallom, még nem olvastam. De sok könyvet szeretek, túl is vagyok egy polcnyin, csak hát na, pasi vagyok, kalandregények jönnek be leginkább, nem a romantika. De ennek ellenére nyitottan álltam hozzá, had meséljen róla, had élje bele magát, abból csak jó sülhet ki. Na ez nem jött be, mert csak azon könyvek listáját tudtam meg, amiket vele ellentétben nem olvastam. Mozira tereltem a témát (eme könyvek feldolgozása ürügyén) hátha jobb helyzetben leszek. Szinte esélyt adva számomra kérdezte: Diane Lane-t ismerem? - kérdő tekintettel válaszolok. Séta a Holdon? Viharzóna? (Ezeket most gugliztam ki), továbbra sem ugrott be se film, se szerep. Kicsit más hangon kérdezett még egyet: Dredd bíró? - Igen, igen! Azt láttam! Válaszoltam csillogó szemekkel, hogy végre tudom, miről beszél. Levágtad, ez mekkora oltás volt a filmfelhozatalt tekintve? A Dredd bíró hát nem az az intellektueleknek való mozi, szemben a többivel, inkább az olyan hülye kanoknak, akik csak a fegyverropogásokból értenek. Bár nem direkt csinálta - gondolom... Tök büszke voltam magamra, hogy az órán hasonló témákban egész jókat tudok hozzászólni, de ezzel úgy hazavágta a próbálkozásomat még csak egy jó beszélgetésre is, hogy kb. Johnnak éreztem magam...

John és a Sudoku

A bejegyzés trackback címe:

https://lelkirakat.blog.hu/api/trackback/id/tr201812567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

irkafirka 2010.03.06. 10:14:06

ne vedd a szívedre...

Verliebte (törölt) 2010.03.06. 13:03:12

Büszkeség és balítélet :)

bioDorka (törölt) 2010.03.06. 23:15:34

ismerős érzés, elég szar:)
de ilyenkor vissza kell vágni, a te könyveidet meg ő nem ismeri.
nabumm.

Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.03.08. 08:22:41

@bioDorka: Hát ez nem nagy megoldás, pláne, hogy nem baszogatott, csak oltott egyet - talán nem is direkt. Még gázabb lenne, ha erre elkezdenék pampogni, hogy én nomeg bezzeg ő...
De azért köszi! Ezek szerint végigértél a blogomon? :)
süti beállítások módosítása