Én kezdeményeztem, igen, de tényleg csak a becsület lovagja szólalt meg bennem. Publikáltam egy képét, amit csináltunk róla, és jó visszhangja volt. Úgy fer, hogy tudatom vele, elvégre ő van a képen. Kb. annyit írtam, hogy "tudom, hogy épp utáljuk egymást, csak ezt akartam mutatni..."

Jött is a válasz. Kb. hogy elszomorítja, hogy szerintem utáljuk egymást, csak rosszabb időszak volt. Megköszönte, hogy nem felejtettem el, nomeg hogy szülővárosomról én jutok mindig eszébe. Aztán az egyik kritikát idézte is, mely dícsérte a modell-fotós kapcsolatot a kép alapján, és hozzá tette mosolyogva, hogy nem is sejtik, milyen volt.

No, szóval mifene?! Előbb még házisárkány volt, meghazudtolt minden pozitív feltételezésemet róla, lerombolt mindent, most pedig meggondolta magát? Biztos taccsra tette a Nyálguy, aztán most keres egy másik balekot. Még rosszabb variáció, hogy a képeket szeretné elérni, hogy mindet feldolgozzam. A múltkor még viszont-csalódott bennem egy hatalmasat, mostmeg a szépekre emlékszik?
Erre csak annyit kérdeztem vissza, hogy mit is nem sejtenek? Csak ennyit, hogy akkor most mégis mit is érez? Erre már bezzeg jött a válasz, hogy "ah, hagyjuk, nem gondoltam, hogy pont erre kérdezel vissza... :( ". Tudom én, milyen választ várt ám. Hogy persze Ivettkém, hogy én is a szépre emlékszem, nem is vagy te házisárkány! Folytassuk onnan, ahol abbahagytuk, és vezess tovább az orromnál fogva! Ez nem jött be neki, van ilyen. Az mindenesetre jól esik, hogy valamit jól csinálhattam, hogy nem olyan könnyű rajtam túl lenni :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.