Jó, tegnap összedobtam, mit beszéltünk, de részleteiben rossz volt látni, hogy ennyire bizonytalan, csapong saját bevallása szerint. Néha bagózik, ami teljesen kiábrándít! Nagyon utálom a bagósokat, nálam egyenest kizáró ok. Aztán meg így pasizgat össze-vissza. Bár már büszkén jelentette, hogy ezzel a mostanival, aki nem akarta tőle komolyabban a dolgot nem feküdt le egyből. Gratulálok... (Én se panaszkodhatok, elég hamar ágyba bújtunk Katával.)
Szóval hogy a srác lapátra tette, nagyon elkezdett küzdeni érte. Mondjuk elég szar volt hallgatni, ahogy ecseteli, hogy mennyire akarja őt, merthogy milyen jó, meg minden. Természetesen magamhoz hasonlítgattam, de ami előnyt fel tudott sorolni, amivel én nem rendelkezem, az a gitározás. (De szeretnék :) Amúgy akkor lenne jogos a hasonlítgatásom, ha engem hagytak volna el. Na mindegy. Szóval érdekes látni, hogy szakításunk után két hónapig miattam szenvedett, aztán keresett valaki mást, aki miatt megint szenvedhet. Látszik, hogy nem tud még független lenni - bár ennyi idősen én sem tudtam. Az viszont szomorú, hogy ennyire kötődött hozzám, hogy nélkülem ilyen baromságokat csinál - viszont lehet, hogy ezek csak nekem azok. De amikor velem volt, akkor ezeket elnyomtam volna benne? Vagy kordában tartottam? Csézy számát sokat emlegette nekem, főleg azt a részt, hogy „Jobb az, aki általad vagyok!”. Hát nem tudom... Lehet jobb volt mellettem, de miért? Mert elvártam tőle? Nyitott voltam, sohasem féltékeny, csak egyértelmű dolgokra. Tényleg, még egy dolog, amiben velem szemben állította a srácot: hogy neki nem fért bele mással egy simulós tánc. SIMULÓS?! Az nekem se fért bele soha, ezt nem értettem. A tánc igen, aztán kijavította magát, de ez megütötte a fülem. Tittok biztos arra gondolna most, hogy biztos mellettem is alkotott ilyen simulós táncokat, merthogy az nekem belefér. De neeeem :)
De akkor most mi a teendő? Igazából a legtöbbet úgy tehettem érte, hogy elhagytam, hogy megtalálja önmagát - vagy ez túl körmönfont kifogás? Reméltem mutattam neki egy utat, feltettem a mércét neki, csak vegye már észre! Ez mind elméletben tök szép, de egy kis gyakorlatiasság is kéne bele - mégpedig hogyha elhagynak akkor ösztönösen alább adjuk az igényeinket, legalább az első néhányig. Én is lehet Ivettel, de nem tudtam előre :)
Szóval nem tudok mit tenni Lindával, féltem, hogy olyan kis liba lesz, mint sok korabeli, hogy csak szórakozásból pasizik, aztán sír, hogy nincsenek érzelmek a kapcsolatban... És azt úgy rühellem. Bár teljesen olyanná nem tudom elképzelni, hogy átalakul, de ha igen, nem lennék büszke rá, hogy együtt voltunk. Ehh...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
olajbogyóka · http://psychogirl.blog.hu 2010.04.14. 15:28:35
