Katáról még nem is írtam sokat. Okkal, mert nem akartam túlgondolkodni, túl bonyolítani, megkeseríteni a napjaimat azzal, hogy filózok rajta. Valahol sejtettem, hogy nem akarok most fejest ugrani egy újabb hosszú kapcsolatba, csak hagyni akartam a dolgokat alakulni – mert nagyon jól alakultak.
Katában nagyon szeretem azt, hogy mellette annyira jó pasinak éreztem magam, amikor csak vele voltam. Tőle elhittem a dicséreteket, nem úgy mondta őket, mint Linda, amik olyan tök átlátszóak voltak, mint pl. „Ó, te nagyon ügyes vagy..." Kata olyan dolgokat dicsért bennem, amiket keresni kellett, és hát nem sűrűn fordul elő ilyen. Amit már említettem, hogy zavarba jött egy mimikámra, tetszett neki a nyakam! Ilyet se mondtak még. Vagy egy apró gesztussal tudtomra adta, hogy „az enyém". Szóval jó faszi vagyok, vele ezt éreztem.
Egész sokat voltunk együtt, ahhoz képest, hogy mikor jöttünk össze. Nincs három hete. Azóta voltam nála háromszor is, ő nálam kétszer, most ő jönne hozzám hétvégén. Amikor együtt voltunk minden olyan jó volt, megértettük egymást, kibeszéltük kisebb-nagyobb gondjainkat, de ugyanakkor nem erőltettünk semmit. Volt, amire mondta, hogy nem szeretne róla beszélni, nem is volt téma tovább. A szex nagyon jó volt vele, bár a lámpalázam néha befigyelt – hát na, emberek vagyunk. Viszont nagyon nagy örömet tudtam neki okozni, az a rengeteg visszajelzés, áhh... Volt a szülővárosomban egy kis fesztivál ürügyén, amire végülis nem mentünk be – csak megnéztük Olaf cimborát, aki révén összejöttünk –, sokkal inkább megmutogattam az otthonom, gyerekkorom helyszíneit. Nagyon jó nap volt az is. Azt se felejtem el, amikor először voltunk együtt, akkor másnap hogy várta, hogy hívjam. Ilyenkor mindig fel kell hívni ugye a lányt, hogy ne érezze azt csak egy éjszakára kellett. Egy kicsit későre nyúlt, mert fotózásom volt még aznap, és nem is tagadta, hogy csak azért volt még fenn, hogy én hívjam.
Viszont a szakdogám, meg a hétvégi suli miatt nem tudunk sűrűn találkozni, volt, ezért a legutóbbi alkalmat le is akartam mondani, hogy ne érezze rosszul magát amiatt, hogy csak azért megyek hozzá, hogy átszeretkezzük az éjszakát, majd reggel vissza. Viszont ezt ő úgy értette, hogy le akarom koptatni, hogy ennyi volt – így hát mégiscsak elmentem, és nem rohantam haza reggel, hanem csak délután. Persze szex így is volt, de nagyon sokat is beszélgettünk, és épp ezért nem értem...
Most zajlott egy csevej, ilyen „beszélnünk kell" szitu volt. Hogy nem jó neki ez a bizonytalanság, hogy most egyedül sincs, meg nem is foglalt. Basszus, három hete sincs, hogy megismerkedtünk – leszámítva pár hónapja azt a sörözést... Ha most nyomultam volna jobban az lett volna a baj, merthogy pincsikutya vagyok. Ha egyáltalán nem foglalkoztam volna vele, akkor meg az lett volna a baj – de én próbáltam az arany közép utat keresni, amiben erősített az is, hogy elmondása szerint neki is jó az, hogy meg van a szabadsága. Így is minden nap beszélünk, ennyit volt, hogy Lindával nem beszéltem. Jó, az igaz, hogy nagyon is jó volt vele ez a laza kapcsolat. Ez nálam nem azt jelenti, hogy flörtölhetnék is bárki mással mellette, csak azt, hogy nem erőltetünk és nem várunk el egyből mindent a másiktól, csak hagyjuk alakulni a dolgokat. Ő eddig hagyta, bár nem erőszakosan, veszekedősen adta elő, végülis egy jót is beszélgettünk, jó is volt tisztázni a dolgokat, de mégis, ha most elkezdek a kedvében járni, akkor már azt érezné, hogy azért csinálom, mert mondta.
Olyanokat is bekomplikált, hogy fél év nekem még biztos kevés volt ahhoz, hogy Lindát kiheverjem, szóval szépen megkereste a rosszat a dolgokban, és hát na, nem bízik bennem. Azt nem hiszem, hogy feltételezné, hogy mással is kavarnék, de az érzelmei nem biztos, hogy jó helyen lennének nálam. Szerintem igen, de a jövője nem, de hát nem is várhatja el, hogy így rohanjak, nem értem!!! Máskor meg én rohanok, akkor az a baj. Hiszen így is első este elég gyorsan egymásnak estünk, mégha nem is volt konkrétan szex. Volt valami srác nem sokkal előttem, aki lekoptatta őt, és miatta akkor, amíg aludtam mellettem zokogott egy kicsit, (óvatosan, nehogy felébredjek), hogy mit keres ő most itt mellettem, félt, hogy velem is csak rosszul jár. Aztán minden szépen és jól alakult, egyre többet jelentettünk egymásnak, ami szerintem tök normális dolog volt.
Igen, gondoltam néha rá, hogy biztos kell most nekem ez a dolog így komolyan? De nem tettem le a voksom sehova, adtam magunknak időt! Ezt sürgeti ő most, de így már mit lehet kezdeni az egésszel, hogy így rugdossa?! Pedig annyira szeretem benne, hogy olyan kis okosan csinálta... Rajongott, de csak egy picit. Adott, de nem elhalmozott, utalt dolgokra, de nem követelőzött. Ez utóbbi már nem áll annyira. Nem tudom, mi lesz mostmár ebből, de kiadtunk magunknak egy kis időt gondolkodni... Igazából tereltem ezzel, hogy jó, rendben, akkor eldöntöm, mi legyen. Vasárnap tudnék nála lenni, de onnan dolgozni. Nem tudom, mi lesz! Nem is akartam tudni, de muszáj lesz. Hát evvan. Basszus, pedig annyira igyekeztem tanulni a hibámból, és szépen, finoman csinálni ezt a kapcsolatot Katával, dehát...
Ehh... ezt ki kellett írnom, most ki jött, hát mostmár filózok rajta.
Ez pedig az ő ébresztő hangja a telefonján. Egy ideje az ő csengése az enyémen. Annyira ő ez a szám.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
