Nyaralás röviden: Egy napig volt kalapom, 3 egyforma nevű ismerős fészbukon, 100an néztek partyfotósnak és néhány névjegykártya gazdára talált - mindezt az ezüst-homokos magyar tengerparton. Majd meglátogattam a másod-magyar tengerpartot, ott már cimborákkal, majd egy színes-szeles fesztiválon is tiszteletemet tettem exemmel egyetemben. Álmaim nőjét is lencsevégre kaptam, egy gyors betegség táppénzre dobott, azóta meg robotolok. (Némely mondat nyomokban rímet és alliterációt tartalmaz - a mellékhatásokról kérdezze...)
Hosszan: Leugrottam faterhoz Balcsira szólóban, még augusztusban. Nem volt nagy öröm látni, hogy mennyire nem vagyunk egy hullámhosszon. Terveim szerint áttutajoztam volna másnap a szembepartra Olafhoz tűzijátékot nézni, de az említett engem nem említett a társaságnak, így sztornó lett belőle. Helyette nyomtam Siófokon egy jó kis bulit, ahol egy bula, bár nem direkt de véletlen lenyúlta az aznap vásárolt kalapomat, de csak magamra mutogathatok, mert oly lelkesen szédítettem vele a kedvesebb nemet. Azért nem volt nagy a tragédia, felkeresett, és visszajuttatja elvileg - nomeg másnap vettem magamnak mégegyet :) Egész feltaláltam magam ismeretlenekkel való együtt-szórakozásban, sőt, a kalaptolvajjal még egy kis éjszakai fürdőzés is belefért a programba. Ki tudja, más is lehetett volna, ha nem tűnnek olyan hirtelen el - és ha nem lett volna arcátlanul fiatalabb nálam :) Nomeg kis-vicces sztori, régi-régi csaj ismerőssel futottam össze a sétányon, ki ott dolgozá', hát gondoltam megkeresem neten is, bejelölöm, de túl sok őszerűt találtam, kevés adattal, ígyhát bejelöltem mindet, ő engem csak felismer. Hát nem visszaigazolt három is?! :D De szerencsére az egyik ő volt :)
Az első nap így kellemesen telt, de a második, amiből lett a sztornó már kevésbé lett az. Hagytam a hangulatom bebukni faterom egyik barátja által, aki tényleg tiszta jóindulattal mesélt (korombeli) gyermekei sorsáról, mikéntjéről. Láttam rajra a büszkeséget és szeretetet, és a csúf irígység elragadta jókedvem. Én őstájékról hiába is várnék ilyet, és sajnos nem csak hím felmenőmnek számítok oly keveset. Jóanyám 1-2 héttel azután, hogy elmeséltem neki a záróvizsgám eredményét (beiktattam Dr.House reklámblokkjába), megkérdezte, hogy ugyan hogy is sikerült a nyelvvizsgám, vagy mim? Kérdés formájában bizonyosságot próbáltam szerezni arról, hogy ki e kérdést feltette annak tényleg magzata volnék-e, és hirtelen jött szarul esett-felháborodásommal exem karjaiban kerestem vigaszt. Azóta az „otthon” címkét levettem családi házunkról és nem kerestem fel a tájékát sem.
No de nem csak szóló party volt itt, a Tisza tó partjainál régi kedves pár-barátaim vendégeltek meg, több napos kulturálódás a nagy lake körül, városnézés, röhögélés, stb. Oda is vihettem volna még egy embert, de mint olyan nem állt rendelkezésre, és sajnos én sem állítottam. De hogy a szabadságokkal is spóroljak, Abádszalók állomásáról hajnalban induló vonattal indultam munkahelyemre, hogy a hétvégén színes fesztiválra még fussa. Oda két napra szerződtettem, elsőre csak Katával, másodnap Olaf is csatlakozott - bár ne tette volna, mert szerintem ő hozta azt a szélviharos esőt, ami a homokos parton lévő fesztivált sárfesztivállá tette. Az a nap nem is sikerült a legjobban, de az előzőn túlszaladtam.
Szóval egész jól megvagyunk Katával. Abban maradtunk, hogy legyünk barátok, és hát amíg nincs kit megbántani vele, testünknek is kedveskedhetünk alkalomadtán. Node naiv dolog lett volna részemről azt hinni, hogy amit állít azt úgy is gondolja. Ha néha sejtésemnek okot is adott, miszerint jó lenne újra az a kapcsolat, mindig kipuhatolóztam, hogy erről van-e szó, és mindannyiszor nemleges választ kaptam. Ez megnyugtatott, és reményt adott, hogy nem kell valakinek újra fájdalmakat okoznom. A fesztiválon egész kellemes koncertek után, napnyugtára viszont olyan témákról kezdtem beszélgetésbe, mely egy baráttal kitárgyalható, de egy reménykedő lánynak szívfájdító. Mondjuk eleve ilyen volt az is, hogy a kalapos lányról beszéltem, kinek puszta léte elég volt őszinte gyűlölet szítására Kata lelkében. De most csak általánosságban érte a csajokat a téma, és szegényem megbizonyosodott ezáltal arról, hogy részemről tényleg nincs remény az újrakezdésre. Ez némileg kitört belőle, némileg könnyek is kísérték, de semmiképpen sem lett veszekedés, de még vita tárgya sem. Én is megdöbbentem, hogy tényleg ennyire komolyan várta, hogy majd kialakuljon a dolog. Elég lett volna megemlítenie, hogy újra lehetne-e kezdeni, hiszen a szakítást is ő kezdeményezte. Jó, sejtettem valahol, de nem gondoltam, hogy tényleg ennyire. Vigasztalás, sajnálkozás... reggel a vendéglakás fürdőszobájában egy fantasztikus néma-numera. Nem is meséltem a „viharos szeretkezésről” az ablakban. Vihar volt kint éppen meg bent is :) Hogy az milyen hihetetlen jó volt!!! Na egy szó mint száz, most nem tudom, hogy vagyunk, de úgy tűnik elfogadta mostmár a helyzetet, sőt! Állítása szerint meg is könnyebbült, hogy nem kell reménytelenül reménykednie.
Persze mikor én is elkaptam az aktuális sláger-járványt, akkor megbeteglátogatott én szegényt, most viszont ő beteg, úgyhogy ma revansot veszek :) Aztán jön a szeptember, egyetemi bulik, egyetemben velem :) Lassan egy éves lesz a blog is, és egy éve lesz Lindával a szakítás is...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
