Újhoz mentem, közelebb van, olcsóbb is, jó fej, és olyan fizimiskát csinált nekem, hogy jelentem, egy lány személyében partnerre tettem szert vele. Szóval megtartom - a fodrászt is :)
Történt ugyanis, hogy péntek estére egyik nagyon jó cimborámmal leszerveztünk egy koncertet, nálam alapozás, aztán a célzónához vesszük az irányt. Viszont velünk tartott egy barát-nője, Kati, akivel már ugyan egyszer találkoztam, de akkor nem volt semmi. Bezzeg most! Mivel Olaf barátom késett, én mentem ki Kati elé az állomásra, aztán vártuk emberünket, attól tartva nem lesz miről beszélni. Hát de, nagyon megtaláltuk a hangot. Pedig nem terveztem vele összejönni - de ilyenkor szokott könnyebben menni :) Az alapozás során elcsattant egy szájrapuszi, egy csók is, Olaf legjobb fejét vette elő, elég elvetemült emberről lévén szó, mondhatni tartotta a gyertyát. (Igazából azt sejtem össze is akart hozni minket...) A koncertből sokra nem emlékszem, csak őrá. Abszolút jött minden magától, nem kellett semmit sem erőltetni, csak lazán - nomeg pöti piásan :)
Hajnaltájt az alvást nálamhoz terveztük, napokkal előbb pedig még úgy gondoltam, hogy vendégeim a sok átvészelt fesztivál-sátrazás után gond nélkül együtt aludhatnak, de a fejlemények tükrében én nem aludtam egyedül. Persze a nap tanulsága az volt, hogy bármennyire is szeretem, le kell szoknom a Hubertusról, mert örökké a fejembe áll, mint a kisbalta. Elalvás előtt egy melltartótlanítást sikerült még elérnem vendégemtől, és szoros emberfogásban őriztük egymás álmát. Reggel már kezdődött némi rosszalkodás, tekintve hogy Olaf rendesen durmolt. Mikor már magához tért, és vigyorogva lelépett, akkor már hangosabb rosszalkodásba kezdtünk, de mindent csak a kéznek, semmit a szemnek alapon :)
Azért ne gondolj rosszra, nem adta magát, pedig állt szándékomban :) De talán már tudod, hogy ettől ér nekem többet az egész, ezért van, hogy már alig várom, hogy szerdán újra találkozzunk. Más lány, mint a többi, ami annak tudható be, hogy épp annyival idősebb nálam, mint amennyivel Linda fiatalabb. Viszont ha Linda eszembe jut olyan érzés, mintha megcsalnám, de hogy ez mekkora baromság tőlem! Majd túl leszek ezen az érzésen, nem is foglalkozom vele.
Katival lesz, ami lesz, már csak jó lehet - mégha többre nem is megyünk, mert már most kaptam annyi pozitív visszajelzést... Sose éreztem magam ilyen jóképűnek :) Egy gesztikulálással zavarba tudom hozni, imádja a kezemet, bár ezt már kaptam meg eddig is :) Az utóbbi időben edzéssel töltött órák is meghozták a gyümölcsét, le nem vette rólam a kezét! De én se róla, formás és hajlékony csajszi, szóval wááá...
Viszont ez a baj, látod, hogy így oda vagyok. Együtt töltöttük az egész szombatot szinte, és együtt mentünk vonattal is egy darabig, azóta beszélünk, és talán már túlságosan érződik a "rajongásom". Azért nem pincsi kutya mód, de úgy lelkes vagyok... Kicsit húznom kell nekem is őt, no de majd odafigyelek. De ahogy eddig se senkit, őt se akarom megbántani. Úriemberi mivoltomon túl azon okból sem, hogy Olaf a kertben ásná el a hullámat ebben az esetben :)
Azóta folytatott beszélgetések során megemlítette, hogy látja én sem vagyok rendben lelkileg - de szerencsére a kint felejtett Linda-fényképek miatt gondolja ezt. Jó, hát nem vártam, hogy akivel összejövök órákat fogok tölteni előtte nálam. Ha a koncerten szedtem volna össze valakit, annak nem lett volna ennyi ideje körülnézni. Ebből is tanulunk: készítek egy archívum-dobozt Linda dolgainak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
