Sajnos be kell látnom, hogy én az előbbibe tartozom, bár ez sosem volt meglepetés. Annak minden nyűgjével és bajával rendelkezem. Egy jófiú nehezebben nyűgözi le a csajokat, könnyebb kalandokba így nemigazán keveredik. Előnye viszont, hogy kapcsolatban tudja úgy igazán magába szeretettni a hölgyeményeket, amire talán a legtöbb rosszfiú egyáltalán nem képes. Ezért is vágynak a csajok arra, hogy a rosszfiút megjavítsák.

A fenti törvényszerűségek függvényében Olaf cimborám a legjobb eset. Rosszfiú az első jónéhány nekifutásra. Hívjuk „Metálistennek” is. Viszont! Aki jobban megismeri rádöbben, hogy a szíve mélyén igenis jófiú. Helyénvaló értékrenddel rendelkezik, és nem tudna ártani senkinek se, pláne nem azzal, hogy nem érdekli annak a lelki világa. Én úgy gondolom, hogy ezért is vagyunk jóbarátok, mert nagyonis hasonlítunk, bár ezt senki meg nem mondaná.

Ennek köszönhető az is, ami a hétvégi buliban történt, ahova én elhívtam egy pár hónappal ezelőtt fotózott modellemet is, akiért én eléggé odáig is voltam a képek készülte során. Akkor egy kapcsolatban lévő csajról beszélhettünk, aki bennem a jókislány szerepet öltötte fel. A múltidő nem véletlen, mert nemsokkal utána szakított a barátjával, és következett a csajoknál kötelező kínlódási időszak (lásd Kata). Így kb. 3 hónap után sikerült elrángatnom erre a bizonyos bulira egy barátnőjével együtt, ami előtt nálam melegítettünk be. Innen jöttek a változások. Jó, eleve becsípve jött hozzám Lina, és nálam még tettünk is rá, de... Szóval a jókislányt még nyomokban tartalmazott, de a rosszlány átvette az uralmat. Piától is biztos, de az nem változtat, csak kiemel. Közönséges megszólalásai voltak, kicsapongásairól is híreket kaphattam, és hát jobb vendégként viselkedett az a barátnője, akit most láttam először. No aztán útra keltünk találkozni a többiekkel, Olafékkal. Az alapján, ahogy Linát tálaltam előre neki (fátyolos tekintettel, istenítve) ő is teljesen mást várt, ami nekem is kellemetlen. Az még hagyján, de annak ellenére, hogy én hívtam el Linát azért, hogy összejöjjek vele, Olaf vett észre a csajon olyan jeleket, hogy inkább ő az esete. Látva néha-néha a csalódott félrevonulásaimat és ezeket a jeleket lelkiismeret-furdalással hívott föl a buli után, hogy bocsánatot kérjen... Az ilyen dolgai miatt mondom, hogy igenis jófiú. Az meg természetesen alap, hogy nem viszonozta a jeleket, és tudom, hogy nem élt volna semmilyen lehetőséggel, még ha nem írja le magát előtte Lina. Mert hát külsőre nem „romlott el” a csaj - értsd: gyönyörű...

Én meg már nem tudom, hogy milyen helyezéssel végeztem a csajnál. Leginkább mi táncoltunk együtt, mi beszélgettünk, egy csókot is próbáltam csenni, ami elől ugyan kitért, de nem utasított el - illetve az utolsó lassú szám is az enyém volt. Lehet rontotta az esélyeimet, hogy a buli alatt is az exével sms-ezgetett? Vagy az, hogy ezek után nem is tudom, hogy tényleg akarom-e őt. Gyermekeim anyjának biztos nem.

Szóval megint nem egy egyszerű esetet fogtam ki - dehát a csajok sosem azok. Végül levonom a konzekvenciát: bár lennék rosszfiú...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.