Bár a blogomnak majd csak nemsokára lesz a születésnapja, a létrejötte okának éppen ma van. Egy évvel ezelőtt, a megasztár és egy vacsora után mondtam Lindának azt a veszélyes szópárt, hogy „beszélnünk kell”. Elhagytam őt azon az estén, és nemsokkal utána a gondolataimmal való megküzdésre és a további események kezelésére létrehoztam ezt a blogot. Szerintem segített, mások véleményét is megismertem, voltam két blogtalálkozón is, ismertem meg új embereket, új életeket, új történeteket.
Hogy indultam neki az új életnek Linda után? Fejlődni akartam szellemileg, sikeres lenni, tanulni az életből, az életre. Hát akkor tartsunk egy kis mustrát az eredményről. Voltam sokat magam alatt a szakítás után, tomboltam, kiakadtam, felháborodtam. Küzdöttem melóval, emberekkel, új erőre kaptam, új barátnőre is tettem szert, küzdöttem azzal is, és így kialakult a mostani helyzet:
„Két tragédia érheti az embert életében: Az egyik, hogyha nem kapja meg, amire a szíve vágyik, A másik, hogyha mégis megkapja.”
Sírtam én itt lelkesen arról, hogy de rossz is nekem, hogy jófiú vagyok, legyünk rosszak, stb. Az utóbbi időben sokat jártam el szórakozni, mindenféle helyekre és emberekkel. Foglalkoztam a csábítás témájával, megjelenésemmel, kiállásommal, és a siker nem maradt el. Bolondítottam a szövegemmel a nőket, szedtek fel „egy szó nélkül”, nem is kislányok, felnőtt nők vesznek komolyan, és már nincs az a szerencsétlenkedés, mint fiatalabban, főiskolásként például.
Ez a hétvége gyakorlatilag vizsgaként zárult - éppen egy évre a kezdéstől. Öcsémmel és egy fősulis társasággal belevetettük magunkat az éjszakába, egy elég elit helyre. Egyik lány úgy féltette tőlem a barátnőjét, hogy veszélyes vagyok én neki. Lehet nem is tudta, hogy ezzel az én malmomra hajtotta a vizet, mert a lányok szeretik a veszélyes(nek tűnő) pasikat. A lánynál sikerem volt, még foglaltságának ellenére is. Könnyű dolgom volt vele is, szinte adta magát, meg se kellett erőltetnem magam. Belenéztem a pult mögötti tükörbe, és akkor tetszett, amit láttam. Egy olyan pasi, amilyenre régen úgy néztem, hogy szoknyavadász, és hogy olyan sosem leszek. (Nomeg persze vígasznak mondtam azt is, hogy nem is akarok.) Egy jó pasi, akinek sikere van a nőknél.Hiúság += 100
Tegnap folytatódott a vizsga, metál-koncert, társaságból ismerős platform-bakancsos csajra esett a választásom. Bár ittam is eleget, ami be kell vallanom szépített rajta, de azért nem egy könnyű céda volt. Reggel, mikor nálam ébredtünk és beszélgettünk egy lelkizőset, elmondta, hogy ő nem szokott ilyet csinálni... Mikor válaszoltam, hogy én sem, olyan őszinte kiröhögést kaptam, hogy már zavarba is ejtett :) Akkor megint belenéztem a tükörbe, és megláttam azt, amit ők láthatnak most bennem. Egy vonzó srác, egy rosszfiú, akitől tudják, hogy mit kaphatnak, aki jó party, és nem kell tőle többet várni, mint egy kis szenvedély, szex - egy érzéketlen ember, aki csak vadászik. Megkaptam, amire vágytam, és míly meglepő, mégsem örülök neki. Mondhatni átestem a ló túloldalára.
Most vissza kell fognom magam. Oké, sikerült a csábítás néhány trükkjét elsajátítanom, mostmár csak olyan dologra kell használnom, ami érdemes rá. Nem a tegnapi estékért vetettem véget Lindával töltött két és fél évünknek.
Észbe kell kapnom, és tudnom, hova tartok. Értéket akarok keresni, nem csak élvezetet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Thia* · http://oszoljunk.blog.hu 2010.12.03. 22:34:04
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.12.06. 08:40:42
Gritty goose 2010.12.08. 16:19:45
Hát akkor csak vadássz, de ne ejtsd el a vadat!:-)