Tegnap egy kicsit összedobtam a posztot, késő is volt, és vaaalaki egyfolytában meg akarta szerezni az msn címemet :) Ki is felejtettem egy pár dolgot, amit még össze akartam szedni a fejemben, mielőtt Lindával találkoznék. Most még a fotózás délelőttje van, ma estefele jön át hozzám.
Hétvégén hazamentem, és népes családom bizonyos tagjaival beszélgettem egy kicsit erről. Speciel egyik nővéremmel. (Négyen vagyunk testvérek, van két iker nővérem, meg két fél öcsém. Úgy jön ki négyre, hogy két fél egy egész :) Természetesen ismeri Lindát, és bogarat ültet a fülembe azzal, hogy édes lány, kedves, aranyos, de ő úgy érezte mindig, hogy meg van neki a magához való esze, és eléri, amit akar, nem olyan szende szűz, amilyennek én láttam, és látom most is. Megfogalmazta azt is, ami nekem a szilveszterével a legnagyobb bajom: Az oké, hogy én csalódtam benne, de ő csalódott magában? Mert tényleg ez a bajom. A hibákat elkövetjük, csalódhatunk akkor ott magunkban, de tanulunk belőle, és jobb emberré leszünk. Ezt hiányolom csupán.
Mondhatod, hogy önző vagyok. Önző módon nem foglalkozok azzal, hogy milyen érzés neki tudni, mit gondolok róla ezek után, hogy mennyit csökkent a szememben. Ezzel ártok neki... De tényleg ennyire rosszul csinálom? Most belegondolva csinálhattam volna úgy is a szakítást, hogy csak annyit mondok: "Nem szeretlek már, szevasz!" És akkor nincs semmi kérdés, ő szépen sérül, magát hibáztatná, és akkor nem lepődtem volna meg a szilveszterihez hasonló eredményeken. Én viszont a lelkiismeretemtől eltekintve gond nélkül leléphettem volna.
Én viszont elmondtam neki olyan dolgokat, amiket még ide se írnék le, az amúgy is mély bizalmunkat tovább mélyítettem. Győzködtem róla, hogy nem miatta van, nem ő a hibás, sokkal inkább én. Én nem voltam felkészülve erre a kapcsolatra, és csak mellesleg vigasztaltam magam azzal, hogy talán neki is erre van szüksége. Mint kiderült jobban is, mint nekem. Még a búcsúszexben is ő volt az ellenállhatatlan csábító. Azóta is minden alkalommal az ő boldogságát keresem, és nem bántom meg őt és a közös múltunkat azzal, hogy elmegyek tapasztalatszerző körútra kurvázni például. Még a ma délután is, nem elsősorban nekem lesz jó fotózási tapasztalat, hanem neki lesznek olyan képei magáról, ami miatt elégedett lesz, nő az önbizalma. Mondjuk ezt egy kicsit elrontottam azzal, hogy amikor ugye hírül adta pasizását nagyon megharagudtam rá, és nem tartottam meg magamnak a véleményemet. Bár a tegnapi hívás folyamán is: elpanaszolta, hogy nem sokat eszik, mert nem kíván semmit, mire én: "dehogynem..." Mire kimondtam már meg is bántam, aztán szerencsére kimagyaráztam magam. Nem is, hogy én nem követek el hibákat, de legalább megpróbálom kijavítani őket, vagy jobbá lenni tőlük.
Szóval nem fogom megalázni, a földön fekvőbe belerúgni. Az volt a cél, hogy megtartjuk a jó kapcsolatot, és esetleg idővel barátok is lehetünk. Csupán most én előttem ez a cél már nem olyan tisztán lebeg.
Jaaaj, tényleg. Az el is felejtettem... Vizsgaidőszak van, épp most van egy vizsgája, ezért átjött otthonról a városba. Utolsó vizsga, mégis elszólta magát, hogy csak csütörtökön megy haza. Egy kis hang megkérdeztette velem, hogy ugyan mi dolga még ilyenkor itt, hiszen legtöbben otthon készülnek a sulira. A választ tudtam, rákérdeztem: csak nem randija lesz? Nem eltaláltam?!
No ezért lehet kövezni, mert ÖNZŐ módon ez esik a legrosszabbul. Még ha nem is bánja meg, hogy egyéjszakásba ment bele, kibírnám. De ha ezek összejönnek... Most komolyan, ki tudná azt elviselni, hogy egy olyan kapcsolatot, amit értékesnek, szépségesnek tartott, és szép emlékét megtartaná, más egy szilveszter este alatt megszerzi, és még csak rá se lehet fogni azt, amivel itt páran vigasztaltak, hogy "csak" egyéjszakás, nem jelent semmit. Azt nem kívántam neki, hogy egy ilyennel összetörjem. Őt nem is törte össze így senki... Én viszont egy vesztesnek érzem magam ettől, nomeg szemétnek, mert az ő boldogsága miatt érezném rosszul magam. De ez a része mindenképpen a szakítással jár. De komolyan, hogyha úgy normálisan, kb. mint mi anno jön össze valakivel, még szívesen meg is ismerem, és nyugodt leszek. Azért érthető a különbség, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
váááá 2010.01.11. 18:25:55
ezek után tuti nem maradnék barát vele meg ilyen hülyeségek...
de látom a gyengébb kedvű olvasók miatt 2x is bent van a szöveg, h átjöjjön az érzés :D
ja és még egy vmi: RANDIJA
vagyok, aki vagyok... 2010.01.12. 07:55:54
de legalább azóta kicsit összeszedetteb lett a poszt :D
szóval nem azzal gondoltam, hogy "ártasz" neki, hogy elmondod neki, hogy csalódtál. hanem azzal, hogy ilyen szorosan ott vagy mellette, miközben nem kell már neked, ő pedig reménykedik. de most elbizonytalanodtam. búcsúszex kiprovokálása, egyéjszakás, randi... vagy kétségbeesetten fél az egyedülléttől, vagy egy olyan időszak következik az életében, ami nem fog neked tetszeni... nagyon fiatalnak érzem őt valahogy. elárulod mennyi? nem mintha csak ezen múlna bármi, de a"statisztika" gyakran igazat szól.
vagyok, aki vagyok... 2010.01.12. 07:57:51
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.01.12. 11:28:23
És neked is köszi V.A.V., zavarba jövök minnyá' :) Írtam valamelyik posztban, hogy igen fiatal, 20as évei legelején jár Linda. Én némileg vénebb vagyok, 20 közepén.
barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.01.12. 13:18:58
Ergo nem engedted el! Ezek az utánanyúlások vagy egy következő szakasz kezdetét jelentik, vagy még az ujtóáték része?!
A szakítás korrekt volt szerintem és érthető , hogy barátok szeretnétek maradni, csak gondolj bele Linda helyzetébe: Kidobták, vissza akart hódítani de csak búcsúszexig jutott, bosszút állt (magában), akár már nyithatna a világ felé (randi), te meg visszarántod fotozás ürüggyel.
Bakker, azokat a képeket elkészitheted róla 2 hónap mulva is, ha annyira fontos Neki (vagy Neked). Azért lesz a fotozás a héten, mert látni szeretnéd és ezt önmagadnak is bevallhatod! :)
És birlak ám, csak ma kötekedős napom van