Megint egy kemény posztig nem írtam Lindáról, wow... Szóval mozi után felhívtam, mondta, hogy a randi nem jön össze, de azért bulizni elmennek, merthogy a szobatársával is szakítottak. Ez így olyan ártatlanul hangzik, nem?
Ma ő írt rám, megint, hogy meséljen. Nem a buliról, de akkor már rákérdeztem. Jó volt, felmentek valami izraeliekhez, akik füveztek... Legalább arra nem ment rá. Egyszer mondta, hogy azért áll ellen a ciginek, mert nem akar megbántani. Csak ilyen partydohányosként kívánta. Egyszer egy táborban el is szívott egyet, és félve mondta el nekem (nem volt mitől). Ebből csak arra következtetek, hogy egy csomó más dologban is miattam foghatta vissza magát. Na de térjünk vissza a múlt estéhez.
Táncolni vitte egy fiú, aki annyira nem volt neki szimpatikus, sőt. civódtak egész este, mégis hagyta neki, hogy megcsókolja. Amikor a srác kért volna telefonszámot, akkor elmondása szerint alig tudta megállni, hogy ne sírjon, úgy utasította el, és közben rám gondolt. Ennyi az esemény. Jöjjön a következtetés:
-
Nem akart nálam csak aludni a múltkor, merthogy a szilveszteri pasival legyünk fairek. Ez most az volt vele? Eh...
-
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy neki nagyobb szüksége volt a szakításra.
-
Azt mondta, hogy én adtam meg neki a nagy önbizalmat, tőlem érezte magát nőnek. Kérdésemre elmondta, hogy amit most él meg önbizalom növelésként, az MÁS... Eh...
-
Hölgyeim a világban! Hányféle önbizalmatok van?
Igazából úgy néz ki tévedtünk. Nem mellettem lett lányból nő - csak én bántam nőként vele és nem vettem észre, hogy még kislány... Egy 21 éves lánytól nem is várhatom, hogy felnőjjön. Érdekes... jómagam meg még kölyökként akartam magam érezni mellette, de csak eltelt egy pár év, és azt hittem ezalatt ő is felnőttebb lett.
Amúgy most nem akadtam ki. Nagyon ritkán szoktam, a múltkori egy ritka eset volt. És most is, megdobbant a szívem, amikor a csókot olvastam, de utána szépen beszélgettünk róla. Abban egyetértünk, hogy mindkettőnknek meg kell ismernie önmagát. Tényleg, most sem vagyok ideges, csak próbálom összerakni a mozaikot. Valahogy annyira menekülök azon érzés elöl, hogy fájjon, hogy a logika mögé rejtőzöm, és tárgyilagosan próbálom látni a dolgokat. Mintha nem is velem történne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kristopher · http://lelkirakat.blog.hu 2010.01.18. 20:44:31
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal