Hétvégén megoldódott a probléma, melyről múltkor írtam. Pali marad otthon. Nem tudom, hogy az én közbenjárásomnak volt-e köze hozzá, de egyedi eset lenne, ha igen. Akár lehet is, hogy így volt, és örülnék neki, ha lenne ennyi befolyásom a dolgokra.
A szülők se jobbak néha a gyerekeiknél. Igen, Pali készült épp lelépni, de nem akart. Úgy érezte Anya akarja, hogy lelépjen. Anya meg azt hitte, hogy ő akar elmenni... Miért kell nekem hazautazni, hogy ezt tisztázzák? Mindenesetre azt semmiképp se akarta Anya, hogy én hazamenjek - ahogy az várható volt. Érdekes volt Palin látni, hogy mennyire akarta, hogy neki legyen igaza, hogy ő domináljon. De gyakorlatilag fenyegeti Anyát. Utóbbi viszont nem olyan hülye, és értelmesen megtárgyalták.
Én úgy megkönnyebbültem. A kedvem is sokkal jobb lett egyből, és még aznap este vissza is jöttem, hogy egy kicsit "itthon" pihenjek. Azt nem mondhatom, hogy mostmár rendben lesznek a dolgok, mert jó régóta nincsenek rendben. De ez a tűz most nem égette fel az egész erdőt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
