Most ment el Linda tőlem. Hát nagyon, nagyon fura szituáció volt. Igazából kölcsönadom neki a fényképezőgépemet, azért jött el elvileg, de gyakorlatilag ki akarta sírni magát. Azt tudtam, hogy van most valakije, de most azt is megtudtam, hogy épp most hagyta el – mielőtt össze jöttek volna.
Megkérdezte előtte, hogy beszélhet-e nekem erről, nem mondtam nemet. Hisz tudod, szeretem annyira, hogy ne zavarjam el a bajaival, és bár furcsa érzés azt hallgatni, hogy mást mennyire szeret(ne), de ennyit csak kibírok. Nem értem, miért nem tud nyugton maradni, miért kell neki valaki, aki mellett boldog lehet. De ezen sráccal igazán összhangban érezte magát azt mondja. Ami viszont most is elő jött, mint mindig, hogy nem tanácsot kért, csak hogy hallgassam meg, szóval bármit mondtam volna, nem érdekelte… Pedig tudja ő is, hogy mindig, de legalábbis legtöbbször igazam van. Mindegy, gyorsan rájöttem, hogy csak hallgatóságnak kellek, így már nekem is könnyebb volt.
Elvitte a totemet is, de már én mondtam, hogy vigye. Rájöttem, hogy neki sokkal nagyobb szüksége van rá, mert nagyon hiányzik neki az elismerés, és az a totem az volt. Én meg tudok venni másikat. Csütörtökön egy sulis bulijukra hivatalos vagyok, mert vállaltam egy szervezős munkában a segítséget nekik, és tiszteletjegyet nekik, akkor látom legközelebb. Amúgy jó kedvem volt, sokat ökörködtem, most nem mondhatja, hogy elutasító vagyok vele. Megkérdeztem, hogy szeretné-e, ha én is elmondanám a „nőügyeimet”, és mivel igennel felelt, hát így is tettem, megemlítettem neki Katit. Örült neki, és őszintén, mert azt is bevallotta, hogy csak az zavaró érzés neki, hogy idősebb… Hogy ez mekkora hülyeség, no mindegy. Azért vigasztaltam, de már nem kellett megállnom, hogy hevesebb érzelmeket szüljön egy-egy ölelés, tök nyugodt voltam, és jókedvű. Ezt Katinak köszönhetem minden bizonnyal, mert bár nem jelentettük még ki, hogy barátnőmmé fogadom, de azóta is minden nap beszélünk, és voltam is már nála kétszer is. Filmnézés, masszírozás, és hát igen, szex is volt már köztünk. Nagyon jó vele, de nem hasonlítanám össze Lindával. Az biztos, hogy aktív az ágyban, és nagy örömömre hangos is! Szeretem, ha nincs csend a hálószobában – bár én nem vagyok nagyszájú :) De nem is ez a legfontosabb, hanem hogy ennyire jó pasinak régen éreztem magam! Tetszését mutatja olyan dolgokról, amiknek sose adtam jelentősséget. Például a szemöldököm, a szám, nyakam?! Még ilyet! Jót tesz a hiúságomnak – csak győzzem viszonozni! :) Volt a szülővárosomban Olaffal egyetemben egy fesztiválra elvileg – gyakorlatilag az egész napot együtt töltöttük, és estére megnéztük a koncertek bejáratát kívülről. Megmutattam a várost neki, ahova sulikba jártam, ahol laktunk, a kedvenc cukrászdámat – és imádott hallgatni, élvezettel hagyta, hogy be ne álljon a szám.
Holnap ő jön hozzám, Hisztiboyt had egye a féltékenység… Lindát most nem hallottam csöngetni, és ez a kis idióta megint nem volt képes ajtót nyitni. Milyen szánalmas is, nincs, aki hozzá jönne.
Amúgy most a szakdoga veszi el minden időmet. Mára meg tegnapra is szabadnapot vettem ki, hogy tudjam csinálni, de bevallom, nem haladok vele. Holnap már dolgozom, több napot nem mertem kivenni. Remélem meg lesz… május közepe a célidőpont. Addig még sok munka van.
Viszont felhívnám a tisztelt általam olvasott bloggereket és (főleg) bloggerinákat, hogy tessék megerőltetni magukat, mert unatkozom ám a melóhelyen! :) Most példát mutattam, kövessétek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
