Nem szeretem a se veled, se nélküled állapotot. Szeretek vele lenni, de nem szeretnék vele együtt lenni... mint egy pár. Jobb lenne csak mint barát, mert amúgy nagyon egy húron pendülünk. De ez a „legyünk csak barátok” állapot olyan, mint hogy „megdöglött a kutya, de azért megtartjuk”. De valamiért bizonyítani akarok. Bizonyítani, hogy nem vagyok olyan ember, akivel elégedetlen lehet, mint amilyennek a szakítás körül gondolt. De mi végre ez? Hiszen ugyanakkor nem is akarok vele együtt lenni. Csak a bizonyítási vágy...
Amit szeretnék, az sokkal egyszerűbb. Jó, nőkkel sosem egyszerű. De ennél lehet egyszerűbb. Nem az, hogy nem akarok foglalkozni más érzelmeivel, de nem akarok az elejtett szavakon agyalni, hogy megbánthattam-e vele, vagy sem. Inkább valami középút. Az meg természetesen etalon, hogy jó vége nem lehet, mert egyszer eljön az a rész, amikor azt mondom, hogy van valaki más. akkor ő újra magába fordul, és egy darabig felém se akar nézni, talán örökre sem. Ezt ő jósolta. Ez a szükséges rossz. Enélkül ugyan kevésbé fájdalmas, de tovább tartó kínzás. Persze az sem kizárt, hogy én fogom tőle hallani a harmadik személyről. Na jó, ahogy elnézem, erre kicsi az esély. Nem egy kalandor típus... Bezzeg én... :)
Tudod mi lenne a legegyszerűbb? Ha nem nekem kéne felelősnek lennem érte. Elvégre nagylány. Bár... sose kért, hogy legyek tekintettel rá...
Szóval szigorúan kell ezt venni mostmár. Először is no együttalvás. Legalábbis no szex. Nehéz lesz, főleg mert nincs valaki más, aki miatt le kéne mondani eme gyönyörről. De épp ezen gyönyör gyakorlása miatt nem lesz más :) Ördögi kör. De menni fog az!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
