Nem tudom meséltem-e arról az ivócimboráról, akivel Olaf révén ismerkedtem meg. Bevallom, nem csíptem. Az a tipikus szoknyavadász kis faszkalap, hívjuk csak Fasznyaknak. Farokméregetéssel telt az első sörözés. A másodiknál már óvatosabb volt, úgy el lehetett vele lenni. Arról meséltem, hogy Olaf tiszteletben tartja a cimborák által kiszemelt lányok elsőbbségi jogát, és ez ugye igaz az exekre is. Bár mi elég jóbarátok vagyunk, ellenben az új haverral.

Hát Kata nem éppen ezzel a Fasznyakkal jött össze?! Bárki mással oké, de miért épp vele?! Épp most volt itt nálam Olaf és mondta, hogy mostanában Kata vele járt bulizni (onnan tudja, hogy őt is hívták, és hát ő révén ismerte meg), és hát esélyesnek találta, hogy Fasznyak lesz az a rejtélyes pasi. Ő már régebbóta és jobban ismeri, és ő is azt kívánta, remélte, hogy nem ő lesz az... De az, ő az. Mit érdekli őt, hogy az exel együtt sörözött pár napja, legalább könnyebben tudja oltani a nevében, hogy már ismeri valamennyire.

Katánál rá is kérdeztem, hogy ugye nem ismerem, erre mondta is, hogy „de igen, Ő az”. Elsőre azt toltam be neki, hogy jól kétségbe lehet esve... Ami a legeslegjobban zavar, hogy ez az ember éppen olyan szemét-pasi tulajdonságokkal bír, amelyekkel Kata engem akart egyfolytában felruházni, amíg együtt voltunk. Erre most egy épp olyan kell neki. Ez a srác első ismeretség során egyfolytában azzal hencegett, hogy hány csajt tart egyszerre, ide kúr, oda kúr... Nem olyan, amilyenre bármikor is hasonlítani szeretnék. Hát hogy lehet valaki ilyen hülye?! (Kata...)

De nem a hiúságom szerepel itt legfőképp... Féltem Katát. Ha én így kikészítettem (ami annyira nem is lehetett komoly, mert azért elég hamar továbblépett), akkor ez a srác izzé-porrá zúzza a lelkét. Ha nekem sikerültt talán valamit adnom neki, azt ő biztos tönkreteszi. Hát erre innom kell ma este egyet... Előre sajnálom a csajt.

UPDATE

Miután buliztam és aludtam rá egyet, nomeg újra elolvastam az előbbi két bejegyzésem rájöttem, hogy: egyrészt önző fasz vagyok, másrészt az ennek az oka, hogy sokkal jobban zavarna, ha boldogak lennének együtt, mint ha megbántaná az a fasznyak Katát. Ez azt bizonyítaná, hogy egyrészt a kurafiknak áll a világ, másrészt meg hogy egy ilyen kis fasznyak többet ér Kata szemében, mint én. Csak nekem van Deja vu-m?

Szóval szörnyű dolog ez az őszinteség önmagammal, de tényleg nem kívánom neki a boldogságot vele. Túl emberi vagyok én is. Viszont nem követem el újra azt a hibát, hogy „tartsuk mán a kapcsolatot”. Szóval kuka és disconnect all connection. Úgyis mondott ő olyat, hogy a legyünk csak barátok kb. annyit jelent, hogy „Megdöglött a kutya, de azért tartsuk meg”...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.