Hétvégén megoldódott a probléma, melyről múltkor írtam. Pali marad otthon. Nem tudom, hogy az én közbenjárásomnak volt-e köze hozzá, de egyedi eset lenne, ha igen. Akár lehet is, hogy így volt, és örülnék neki, ha lenne ennyi befolyásom a dolgokra.
A szülők se jobbak…
"A gyermekeid - nem a te gyermekeid. Az önmaga után vágyakozó élet fiai és lányai. Általad érkeznek ide, de nem belőled valók, és bár veled vannak, nem hozzád tartoznak.Megajándékozhatod őket a szereteteddel, de nem a gondolataiddal, mert nekik saját gondolataik vannak.…
Otthon... Nálam nem egyszerű eset, és most mégjobban megbonyolódott. Apámról már meséltem, na ő nem szerepel ebben az otthonban, max a városban. Nem, sokkal inkább Anyámról van szó. Ő nevelt fel minket nevelőapámmal, Palival. Ez utóbbit sose éreztem apámnak, jó is volt ez így.…
Bár a csatakiáltás jelleg nem kell bele. Van úgy, hogy tele a töke az embernek, biztos te is voltál már így vele. Mikor unod a küszködést, hogy nem jutsz hétről a nyolcra, vagy ha túl sok a meló, legjobb semmit se csinálni. Nem mindig próbálni kihozni a legjobbat. Hát ez fér rám…