Szóval az úgy volt... Ha már részletekre vagy kíváncsi :)
Katival már nem is tagadhatnám, hogy együtt vagyunk, mint egy pár. A kapcsolatuk hajnalán lévő pár, de együtt lévők. Ha nem mondom ki, hogy így van, az hazugság volna. Ezért történt is, hogy hát az életünk központját jelentő közösségi oldalon kibiggyesztettem eme állapotom. Persze Kati nagyon örült neki, mikor meglátta. Nálam volt a hétvégén, Meg néztem vele is az Avatart :) Mikor hazament, magamba néztem, és úgy éreztem, most mit tagadjam? Együtt vagyunk. Le is ültem a géphez, és mintegy üzentem neki, hogy így gondolom. Mikor cseten beszélgettünk utána, tök feldobott volt, vidám, majd ki csattant, de mint kiderült, csak a hétvége miatt, mert jóval később scannelte a portált. Ez is valami :)
- De hogy mit érzek? Hm...
- Szerelmes vagyok? Nemigazán.
- Jól érzem magam vele? Oh, igen, nagyon is!
- Lehet ebből szerelem? Nos... igen.
Lindával is kb. így jöttem össze, és „mi lett belőle” :) De hogy akarom-e... Még mindig nem akarom elkötelezni magam vele. Talán megint menekülés...
Más viszont egyből észre vette az állapotom változását, Linda. Másnap találkoztam vele, eljött hozzám. Ezt Kata előtt nem titkolom, előre mondtam neki, hogy nem haraggal váltunk el, tartjuk a kapcsolatot. Linda nem rossz ember, örült neki, hogy komolyodik a dolog köztünk, csak az az egészséges rossz érzés volt benne ilyenkor. Bár a szakdogámra kéne sok-sok időt szánnom, túl sokat is beszélgettem vele, persze elején csicserget minden félét a sulijáról, hogy éppen honnan jött - mert igazán én vagyok az még mindig, akinek bármit elmondhat. Jól esik ez a bizalom, de valahol félek is tőle. Nem tagadom, láttam rajta, sőt, mondta is, milyen jól is nézek ki (épp gyúráson kapott), bejövős voltam neki, és nagyon hiányzom. Hiányolta azt is, hogy én nem beszélek arról, hogy én hogy élem meg a kettőnk jelenlegi viszonyát. Mondtam neki, hogy nekem is hiányzik azért. Jó őszintének lenni.
Kati viszont keresett engem ez alatt, és csak órákkal később vettem észre, amivel megbántottam. El is tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett, hogy tudta, hogy az exemmel találkozom, de be vagyok lépve chatre, de nem írok vissza... Nem magyarázkodtam, el kell fogadnia, hogy nem hagyom magára még jobban az exemet - egy baráti szintet megtartunk. Veszélyes lehet, igen, de ez van. Mondjuk megértette, nem volt azzal gond. De a szitu kényelmetlen volt. Majd jobban vigyázok az ilyenekkel. Igazából egy kicsit beoltottam, mikor mondta, hogy ő hogy képzeli el, hogy az exel hogy találkozna mondjuk ő. Hogy nem otthon, csak ha fontos, meg ha lehet társaságban - én meg előadtam, hogy mindezt jegyzetelem, mint Kati követelményei. Bunkó voltam, bocsánatot kértem érte, mert láttam, hogy megbántom... Tanulékony szörnyeteg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tittok 2010.05.15. 09:44:09
Túl szép is lenne,
Ha azt érezném egyszer,
Hogy boldog vagyok benne.
Tanulékony szörnyeteg,
Eladom a testemet,
Nem akarom már, hogy így legyen,
Akinek kell, vegye meg!
SassyGurl 2010.05.15. 22:01:29
barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.05.18. 08:30:42
Incifinci · http://incifinci14.blog.hu/ 2010.05.18. 15:40:22
Egyébként azt mondtam már, hogy én azért kezdtem el blogot írni, hogy kiirjam magamból a pasiaim exeivel kapcsolatos gondolataimat?! Aztán még is mi lett belőle...:-DDDDD Na mindegy, te tudod....:-D