Vegyes érzelmekkel gondolok vissza Ivettre a "randiról". Tegnap valahogy nem volt kedvem megírni, kicsit hulla voltam hozzá. Fotózás céljából jött hozzám, a régi ismeretség felelevenítése mellett. Olyan lányt képzelj el, aki tényleg nem gondolja azt, hogy valaha is jó kép készülhet róla, nem csak azért dobálózik ezzel, hogy azt hallgathassa ahogy dícsérettel ellenkezel.

Nem is, csak találkozóm van mára egy lánnyal. Igaz, bármi lehet belőle. Egy hónappal szakításom után már a lelkiismeretemnek sem kéne elleneznie. Egy régen látott évfolyamtárs a Levitációs suliból.

A karácsony egyetlen normális része Lindáéknál szokott csak lenni. Idén is, az a fura. Előtte a már megismert apámmal ebéd, áh, ne is firtassuk.

Én is azon bloggerek közé tartozom, aki szeretné megőrizni az anonimitását, ezért bizonyos helyszíneken, neveken egy picit változtattam, tehát a szereplők és a jelenetek a valósággal való egyezése csak a véletlen műve lehet.

Két és fél évvel ezelőtt Lindával közös gombolyag-hömpölyögtető klubba jártunk, csak más városba. (Mellesleg Linda teljes neve Lindanovics Berilenga.)

Hirtelen felháborodás hatására: az apám... Így kb. két hét után mondtam meg neki kényszerből (karácsonyi szervezkedés), hogy már nem vagyok együtt Lindával. Nem vele nőttem fel, csak ilyen alkalmi hétvégézésig volt ott. De most már tényleg csak nagy-ritkán találkozunk, merthogy már más városban is lakunk.

Bár szakítottunk, Lindával még beszélünk, tartjuk a kapcsolatot. Nagyritkán találkoztunk is eddig, pl. a cuccait átvinni hozzá, meg egyszer még, kb. egy hétre a szakításra, leginkább azért, hogy átbeszéljük azt a bizonyos miértet...

Látszik, hogy nem napi beszámolót írok, időrendben a végével kezdem. Másfél hete történt. Nem tudom szerencse-e vagy sem, hogy békésen lezajlott, mert így sokan kínlódunk miatta.Talán ha vitatkozva szakítanak a párok, akkor elnyomja a düh és a hibáztatás a szomorúságot.
Azt viszont eldöntöttem, hogy nem fogok nyavalyogni, elvégre én akartam, tessék megenni, amit főztem!

Miért írok blogot? Mindig van valami ok rá, hogy miért kezdjük el. Általában valamit ki akarunk beszélni magunkból, panaszkodni kicsit, sírni a Virtuális Világ Vállán. Rám is ez igaz, azért kezdek bele kis énblogomba, mint amiért naplót írunk, hogy jobban tisztába tegyem a gondolataimat, átrágcsáljam, mit miért is csinálok. Ha más még valami értelmeset is hozzászól, annál jobb. És hogy mi az a bizonyos ok? Szakítás, amit én tettem.