Már egy jó ideje, hogy Lindával szétmentünk. Valamennyivel kevesebb, de még mindig kevés ideje, hogy nővel lettem volna. Hát igen, forr a vérem mondhatni. Nagyon hiányzik már a dolog, elég ha látok egy kellemes lányt, már kedvem lenne egy kis gyengédséghez.

Hát csak lesz még Ivettes poszt, de csak egy kicsit. Amióta gyönyörűséges levelét megírta nekem, én tényleg nem foglalkoztam vele. Sajnos én is fészbukos vagyok, napjában többször felnézek, bár ő méginkább. A levél óta nem nézegetem az adatlapját, a megnyilvánulásait, sőt, őt is letiltottam az enyéimről. Úgy tűnik ez nem hagyja őt nyugodni.

Aránylag új fiú, friss egyetemista. Először a velem szemben ülő kolléga mellé került, de átkerült közvetlen mellém. Szerintem ő sem akarta maga mellé, és valahogy kibulizta ezt magának, meg is értem, hogy miért: mert büdös... 

Hát én is megjelentem azon nívós társaságban, akik részt vettek a februári blog-találkozón. Kellemes kis pubban már gyűlt a társaság, átlépve a kocsma-eb fölött meg is láttam az elég nagy asztalt Inciékkel. Még csak hárman lettünk így, de hamarosan gyűltek az emberkék.

Most szívesen írnék a blogtaliról, de egy posztnyira elhalasztom, mert most olyan pofonokat kaptam, hogy muszáj velük kezdenem a megosztást. 3 pofon, cikra másfél nap alatt, növekvő sorrendben.

Ma találkoztam Álmaim Nőjével, hogy odaadjam neki a megkésett ajándékot, ugyanis a posta vissza hozta. A pasija átadta nekem úgymond, aztán ment a dolgára, mi meg dumáltunk és odaadtam a levélborítékban lévő kis képet.

Hát... Most jöttem haza egy főiskolás buliból. A warm up tök jó volt. Hamar feloldódtam, volt miről beszélnem a srácokkal, lányokkal. Igaz,épp hogy csak kiöregedtem ebből a korosztályból, de azért még belefér. Hogy holnap hogy megyek dolgozni, arról fogalmam sincs.

De elmentünk egy szórakozó helyre. Felkapott hely volt. Jó fej voltam, vettem piát a társaságnak, stb... De valahogy nem ment... nem találtam a helyem. Inkább szabadulás-vágyból leléptem most a helytől. Mi a franc bajom van? Nem tudok mit kezdeni magammal a fene nagy szabadságommal. Egy ilyen hely arra van, hogy a kis naiv fruskákat felszedjük. Nekem nem ment. Nem tudom, mi a baj velem. De mégis. Nem tudom, mire vágyom. Erre nem. Egy ilyen buliban én nem találom a helyem.

Ivettet elhívtam hozzám vasárnapra. Tudom, hogy Valentin-nap. Legszívesebben Lindával tölteném, de azt sajnos nem lehet. Ivett is csak kitérő választ adott... Igazából kezdem úgy érezni, hogy csak kihasznál. Talán az a tipikus papucs vagyok :$ Nincs mit kezdenem az életemmel - legalábbis magánéleti szempontból. Nem sok nő bukik az ilyen szerencsétlenekre... Most per pillanat utálom magam, pedig nem vagyok egy bakfis tinédzser.

Hétvégén megoldódott a probléma, melyről múltkor írtam. Pali marad otthon. Nem tudom, hogy az én közbenjárásomnak volt-e köze hozzá, de egyedi eset lenne, ha igen. Akár lehet is, hogy így volt, és örülnék neki, ha lenne ennyi befolyásom a dolgokra.

"A gyermekeid - nem a te gyermekeid. Az önmaga után vágyakozó élet fiai és lányai. Általad érkeznek ide, de nem belőled valók, és bár veled vannak, nem hozzád tartoznak.
Megajándékozhatod őket a szereteteddel, de nem a gondolataiddal, mert nekik saját gondolataik vannak. Kényelmes otthont teremthetsz testüknek, ám a lelküknek nem, mert lelkük a Holnap Házában lakozik, melybe te már nem léphetsz be, még álmaidban sem. Igyekezhetsz hasonló lenni hozzájuk, de ne akard, hogy ők hozzád hasonlók legyenek. Az élet nem halad visszafelé, és nem áll meg a tegnapnál. Íj vagy, melyből gyermekeid, mint élő nyílvesszők, előreröppennek a messzi jövőbe."

Kahlil Gibran - A próféta

Otthon... Nálam nem egyszerű eset, és most mégjobban megbonyolódott. Apámról már meséltem, na ő nem szerepel ebben az otthonban, max a városban. Nem, sokkal inkább Anyámról van szó. Ő nevelt fel minket nevelőapámmal, Palival. Ez utóbbit sose éreztem apámnak, jó is volt ez így. Fiatal volt nagyon, mikor a háromgyerekes anyával összejött. Azóta együtt nyomták a nagy életet, egészen mostanáig.

Bár a csatakiáltás jelleg nem kell bele. Van úgy, hogy tele a töke az embernek, biztos te is voltál már így vele. Mikor unod a küszködést, hogy nem jutsz hétről a nyolcra, vagy ha túl sok a meló, legjobb semmit se csinálni. Nem mindig próbálni kihozni a legjobbat. Hát ez fér rám is most.

Aki látta a Ghost című filmet, az talán tudja, hogy állok ehhez a szóhoz (detto :) Szeretem én mondani, jó érzés kimondani - de csak ha tényleg így van. Elcsépelt jelentésű szó ez már, sokmindenre használják. Én igyekszem arra, amit jelent.

Nem sűrűn emlékszem az álmaimra. Nagy ritkán akkor, ha álmomból ébredek. Ha az első csipadörgölésre nem felejtem el, mire tényleg magamhoz tértem, akkor is csak foszlányok maradnak meg. Pedig nagyon érdekesek voltak mindig is. Emlékszem, gyerekkoromban álmomban csókolóztam először (ez szerencsére megmaradt), és határozottan olyan volt az álomban is, mint a valóságban - mint később megtudtam :)

Kaptam ma egy sms-t Ivettől. Szoktunk levelezni, képeit megutómunkálkodva elküldöm neki, kérdezek ezt-azt, kitérő választ ad rá, ha ad. De sms-t még nem is kaptam tőle. Azért kedves szokott lenni, meg érdeklődő, de mindig kerülgeti az érzékeny témákat.

...hangulatilag. Ami jó dolog, hiszen nincs lent egyfolytában. Tehát lábalok lelkesen kifelé a befelé fordulásból. Annyira köszi a hátveregetést, hiányolást, *ölelés*-eket itt is. Milyen vicces, nem is ismertek, de együtt tudtok érezni velem. Mondjuk ha egy film kitalált szereplőjével lehet... Szóval köszönöm, nagyon jól esik ám!

A lelkes, újult erőre kapó posztok még váratnak magukra. Helyettük marad az önsanyargatás. Hétvégén volt Linda-látogatás otthon, néhány cuccát visszavittem, és beszéltem ex-majdnem-anyóssal. Ilyen anyósjelöltem nem lesz még egy, az tuti, irígyeltem is érte Lindát :) Jó tanácsokat tud adni, és helyén van a szíve. Több más dolog mellett ő is nagyon hiányozni fog a kapcsolatból...

Ami fontos volt, és egyet kell értenem vele, hogy nem tudjuk egymást elengedni, amíg aránylag sűrűn beszélünk. A találkozásokat már sikerült leredukálni, már csak az ingyen telefontól kell megszabadulni. Az msn-nek ellen lehet állni. Nem is ártana. Olyat írt tegnap este... hát ütött. Bár túlérzékeny vagyok :)

"Bízom benne hogy soha többet nem fordul elő olyan kirohanás, mint a múltkor, vagy semmi hasonló."

Érted, még ő ajánlja nekem, hogy a nem túl pozitív véleményemet tartsam meg magamnak. És ezt csupa jóindulatból mondta. Komolyan szent meggyőződése, hogy én vagyok a hülye, ha a szilveszteri akcióján megbotránkozok... eh... De a kinyílvánításért bocsánatot kértem...

Ivettel sincs erőm kezdeni valamit... A fotók feldolgozása jó apropó, de nem tudom, mi van velünk... Hülye közösségi portálon tartjuk a kapcsolatot, és ott látom, mással mit beszél - már amit meg is akar osztani. Hát úgy enyeleg valakivel, félreérthetetlenül... Most kéne felvenni a kesztyűt és küzdeni... de a francnak sincs kedve hozzá.

Semmihez sincs kedvem. Remélem hamar túl leszek rajta... igyexem.

 Megint egy kemény posztig nem írtam Lindáról, wow... Szóval mozi után felhívtam, mondta, hogy a randi nem jön össze, de azért bulizni elmennek, merthogy a szobatársával is szakítottak. Ez így olyan ártatlanul hangzik, nem?

Kb. ezt csinálom. Úgy semmihez sincs kedvem. Nem épp így képzeltem a szabad életet. Remélem csak ideiglenes. Napi program: kialvatlanul kelés, bemászni a melóba, aztán várni az ebédszünetet... ebéd után várni a meló végét. Hát igen, ha nem hivatást űzöl, nem élvezed, hiszen attól lenne hivatás. Meg hát írtam már a főnökasszonyról.

Meg is volt a fotózása Lindának, túl is éltük, de persze a lényeg, hogy átbeszéltük a dolgokat immáron személyesen is, és arra jutottam (önmagamtól, nem ő magyarázott ilyet), hogy túl bonyolítom az egészet, tényleg egyszerűnek kell lenni, mint egy faék :) Na azért már ez is egy véglet, de visszább kell vennem. Ha úgy nézem, a helyzet nem is olyan vészes. A volt barátnőmmel a kapcsolatom jó, és azt csinálok, amit akarok, élem az agglegények szép életét.

Tegnap egy kicsit összedobtam a posztot, késő is volt, és vaaalaki egyfolytában meg akarta szerezni az msn címemet :) Ki is felejtettem egy pár dolgot, amit még össze akartam szedni a fejemben, mielőtt Lindával találkoznék. Most még a fotózás délelőttje van, ma estefele jön át hozzám.

Egy bejegyzésig bírtam, hogy ne Linda legyen a téma. Lejárt az egy hét gondolkozási idő, amíg nem beszéltünk. Már ma (vasárnap) pótoltuk gyorsan telefonon, és megbeszéltük, hogy holnap pedig találkozunk. Ugyanis neki ígértem az első komolyabb fotózásomat, persze még mindent előtt Tisztelem annyira, hogy betartsam a szavam. Ivetté elég házibarkácsos volt. Most viszont vettem fényeket itthonra.

Na, egy ideig elég Lindáról, most úgyis jövőhétig kommunikációs-szünetet tartunk. Inkább mesélek arról a nőről, akivel már egy éve a legtöbbet vagyok - jaja, a főnökasszony.

Az én szakmámban nincs sok nő. Ilyen ez az atomreaktor-fejlesztés... Pasiknak jön be többnyire. Így ha egy nő kerül ebbe a körbe, kiváltképp küzdenie kell. Az én főnököm annyira nem is nagy főnök. Csak néhányan tartozunk alá, nem is az egész részleg az övé. Van a részlegnek is vezetője... na egy másik sztori.

Ma voltam vizsgázni csillagköd-elemzésből... Hiányzik, hogy egyvalaki mindig megérdeklődjön az eredményeim felől. A régi suliban ugye csak érdekből kérdezgette mindenki a másikat, hogy ő mire számítson, Lindától jól esett mindig ez az őszinte kíváncsiság.

Megbeszéltük Lindával vagy 2 órán keresztül telefonon a dolgot. Be kellett látnom, hogy nem lett volna jogom úgy leteremteni, hiszen már szabad nő. Próbáltuk - merthogy én is magamban - szépíteni, hogy nem egy olyan alig ismerkedős egy-éjszakás volt, mert sokat beszélgettek, meg jól megismerte, meg mire ágyba jutottak kijózanodott... De esze ágában se volt bánni. Erre vágyott, ezt ki akarta próbálni. Azt bánta csak nagyon, hogy én ekkorát csalódok benne emiatt. De gondolom ha újra megtehetné...

Ki vagyok akadva. Bár már némi bor segített... Mi is történt... Lindával tartjuk a kapcsolatot. Mióta megfogalmazódott bennem a szakítás gondolata, folyamatosan azon töröm magam, hogy ne bántsam meg nagyon őt, ne jöjjön ki ebből a kapcsolatból sérülten, hogy ne én legyek az a disznó pasi, aki miatt minden más hímneműt annak tart. Tényleg szívből ezt akartam - és túl jól sikerült is.