...nem volt annyira jó, de nem is szántam annak. Viszont Hisztiboy sem volt egyedül aznap! Ráadásul egy nőt hozott fel, és barátnőjeként mutatta be. Ez engem megnyugtat, ezek szerint nem buzi...

Úgy volt, hogy Olaf átjön estefele gyúrni, de helyette Katával és egy tortával állítottak be. Volt meglepetés, nem kicsit :) Járt vele egy üveg Hubi is, pár doboz sör, nekem is volt egy borom - ezt mind betermeltük a hét közepén. Sőt! Kata alig ivott, szóval kettesben fogyasztottunk.

Kicsit tartva a következményektől mentem el Katával egy koncertre. Mindenképpen el akart menni, én meg nem akartam hagyni, hogy egyedül menjen. A társaságomnak kifejezetten örült, és a múltkor se volt semmi gond közöttünk, úgyhogy hajrá.

Kicsit túlságosan a csajok a téma nálam örökké? Nem baaaj, nyár van :)

Hát ezt a bejegyzést már egy párszor halogattam. Melóhelyen úgy gondoltam na majd este otthon, otthon meg hogy majd holnap melóhelyen. De egye-fene, kiírom már magamból, bár most nem rosszat, csak úgy az élményeket.

Hát csak eljutottunk az előadásra, de Katával nem mardtunk kettesben csak tényleg egy pár szó erejéig. Ez talán nem is baj, de másképp terveztem volna. Azért most is előjött egy kicsit a szenvedés-téma.

Tegnap volt Linda utolsó vizsgája. Előtte beszélgettünk róla, sok szerencsét kívántam, mert tudtam, hogy nagyon fontos vizsga, már pótra megy belőle. Ilyen szűrő-tantárgy.

Reggel még gondoltam rá, hogy írok neki egy jókívánság-sms-t. Szereti az ilyeneket, jól szoktak esni neki. Bár nem lett volna jó ötlet a pasija (a gitáros) miatt, mert hát engem is zavarna, de mégsem ezért maradt el, hanem mert elfelejtettem... Ma láttam, hogy kiírta nagy örömét, hogy sikerült, ráadásul jól sikerült. Nyomtam egy gratuláló kommentet rá, de magamban furdal a lelkiismeret, mert valahol szurkolni akartam neki, és csalódtam magamban, hogy mégsem tettem, amit amúgy sem tehetek már meg. Persze, ez baráti szinten belefér, de áh... lelkizek.

Jól megfáztam az éjszaka. F*szért kell nekem csupasz seggem virítani alvás közben...

Egyre jobban átlátom a munkahelyemen, hogy mennyire igénytelen rendszerrel kell dolgoznom (kisfőnök keze munkája). Körülbelül szarból várat kell építenem, de persze mindenki úgy csinál, mintha a rendszer oly nagyszerű és mindenre használható volna, amivel dolgozunk. Én csak azon csodálkozom, hogy egyáltalán működik?!

Volt egy kellemes kis kiruccanásom ma este, onnan tartottam hazafele egy éjszakai járaton. Persze tömve volt, hátul jutott csak nekem hely, ahol egy pár volt egymásba feledkezve. No de hogy! Fiatalok, már-már kölykök voltak, a srác mindenképp. Az a külföldi szakadtka, megsárgult atléta, ami kopott és szakadt, a farmerjából nem hogy kilátszott a boxere, de annyira lent volt, hogy a combja is kilátszott a boxer alól! Amúgy nem volt egy rossz képű gyerek, de annyira fiú volt csak. Még épphogycsak pelyhedzett - atlétának köszönhetően mindenki megfigyelhette. Csuklóján számtalan fesztivál-karszalag...

Útmutató - Thia után szabadon
(Nagyon koppintós napjaim vannak)
 

Mert gondolná az ember, legyen már kis színe, sápadtságot elkerülendő, hamár hosszúnadrág és ing kéretik a munkahelyen. Eddig is be-befeküdtem már hébe-hóba szoláriumba, de a már szépszínű öcsém javallatára ugyan álljak is már egybe. Igaz, ami igaz, nagy a kontraszt a hátam és az árnyékoltabb felületeim között, bár erről egy fűnyírás is tehet.

(Inci után szabadon.)

Kedvtelen

Élettelen
Értelmetlen

Monotonon melóból itthonra és vissza

Lelkesedéstelenségeskedés

Egyedül

Üres
depis

A kis mocsok kisfőnök a múltkori kis- nagybetű elírásos tévedésemet még emlegeti. Persze olyan viccelődős, mosolygósan előadott „nem vagyok veled elégedett” üzenetek ezek. Kis sunyi dög - de most kiderült, hogy nem is olyan fedhetetlen, mint amilyennek előadja magát :)

Heheeee, micsoda elégtételt jelent számomra, hogy most nekem kellett dolgoznom egy munkáján. Egy része nem működött bizonyos felületeken, és azért ő a felületet okolta. De én megtaláltam a hibát, így már működik mindenhol. És mit hibázott? Kis- nagybetűk kezelése :D Hogy én milyen elégedett vagyok :) Már csak meg kell találnom a módját, hogy a képébe toljam, hogy „erre fel szólogassá' be kisköcsög!” :) No persze ezt át kell fogalmaznom, mert munkahelyvesztés terhe mellett lehetne csak ilyen formában bevállalni...

Személyesen is megtörtént a szakítás. Végülis nem ő jött a városba, én mentem hozzá, az állomás melletti parkba leültünk beszélgetni. Elhamarkodottságának bizonyítéka, hogy most láttam én őt először szoknyában, ő meg engem rövidgatyában.

Mint az várható volt, Katával vége lett, éppen ma. Kicsit több, mint két hónapig tartott, de sajnos már nagyon az eleje felé is előre lehetett látni a végét. De most nem én voltam a kezdeményező, hanem ő. Jó, végülis úgy mondanám, hogy közös megegyezés... de ha őszinte akarok lenni, akkor ő volt a gyorsabb.

 Szakdoga leadva! A kezemben is tarthattam, egészen addig, amíg a nyomdából bevittem a suliba. Az utóbbi időben kb. lemerült az akksim, annyit melóztam rajta. Így kötelező jelleggel felírtam magamnak erre a hétre szigorú semmittevést, tisztán, nem keverve.

A héten szabin van a főnökasszony. Múlthéten meg én voltam. Tegnapig az egész hétre adott munkákat megcsináltam. A kisfőnökre támaszkodhatnék, hogy adjon valamit... de ő olyan kis szerencsétlen, még ez se menne neki. De ma még ő sincs bent, szóval néma csend és hullaszag.

Hogy mi akadályozta meg a szakítást Katával? Leginkább az, hogy nem volt okom rá igazán. Amiket írtam itt, némi gondolkozás után rájöttem, hogy mondva csinált indokok. Jól érzem magam vele, és megint megbántanék valakit az önzőségem miatt, ha így lelépnék... Tudom, ez már valahol Lindával való szakításomból belém égett bűntudat, de most egyelőre nem tudok ellene mit tenni. Az biztos, hogy megint ráérek a nagy dolgokon gondolkozni.

Most jöttünk vissza jó barátommal egy kis esti kocsmázásból. Talán nem rendkívüli történet, hogy szépen belénk (belém) kötöttek. Bevallom, nem voltam sose balhés srác. Szerencsére elég nagydarab emberke vagyok, nem is nagyon kötözködtek velem, így elkerültem a konfrontációt.

Elbizonytalanodtam abban, hogy most tényleg véget akarok-e vetni Katival a dolognak. Mert őszinte akarok lenni magamhoz, nem ő miatta van az egész. Tény, hogy nagyon zavarnak azok a dolgok, amiket mondtam (hogy nem bízik se bennem, se magában), de ezeket meg lehetne oldani. Inkább én, hogy le akarok lépni, a ?felelősség? elől?

Hulla fáradt vagyok. Nem tudom, miért. Tegnap még "korán" is fekültem le. A kimerültségtől szinte némi rosszullétem is van. Na ja, tudom, nyavajgós férfiak. De lehet inkább Kata miatt vagyok ki.

Katával nem sűrűn találkozunk, főleg mert most én is szakdolgozom, nomeg 30km-re dolgozunk, élünk egymástól. Heti 2 találkozás belefér, de most csak egy, a tanulás miatt. De minden este beszélünk neten, ezért is kések mindig melóból, mert nem birok felkelni az esti "műszak" után :)

Ezzel a kis nyavalyással csak „megbeszéltük” a dolgokat. Szánalmasra sikeresett. Gondolom tudod, kire gondolok - nagyrabecsült lakótársamra. „Kiadom magamból” poszt következik.

Szóval az úgy volt... Ha már részletekre vagy kíváncsi :)

Gondolkoztam azon, hogy mit miért csinálok, és arra jutottam, hogy sok esetben menekülök. Egyre több dologban. A napokban például Hisztiboy-al úgy tele lett a tököm, hogy komolyan azon gondolkoztam, egyszerűen kiadom az útját, merthogy miért is kínlódjak vele, miért jöjjek úgy haza, hogy őt el kelljen viselnem? Elvégre akár egy sokkal jobb lakótársat is találhatok. De ez egy menekülés lett volna a probléma megoldása elöl.