Kultúráltan akartam az "arckönyvben" valaki túlzott f@sz-emlegetésére felhívni a figyelmét, de nem jutott eszembe a hímtag publikus megnevezése, ezért beírtam a keresőbe ezt: pénisz. Beírva is hagytam a keresőmezőbe... Erre jön egy manegér, hogy mutat egy oldalt, írjam be a keresőbe ezt meg ezt... Oda meg a pénisz van írva... és persze most akad a böngésző, törölném, törölném, de áll... ő meg nézi... Nem szól semmit - csak szólna, hogy magyarázkodhassak... EZT AZ ÉGÉST!!!! :D

Összességében jellemezve, kissé csapongok. Ez nem feltétlen negatívan értelmezendő. Mondhatni a gondok jelentősen mérséklődtek. Munkahelyemen nagyszerűen alakulnak a dolgok. Emelést is kaptam már jövőre, és jelentősebb év végi jutalmat, ugyanakkor már rég nem a főnökasszony kezei alatt dolgozom, így még elismerésből is jut a munkámra. Szóval ezen a fronton minden frankó.

Visszahat még Katával való csodás viszonyunk. Most én abba a kényelmes állapotba helyeztem őt, hogy lesz@rom. Nem keresem, nem nézegetem, max szegény Olaffal beszélünk róla. ez így jó is volna, meg minden...

Miért írok rá Lindára, amikor kirak a chaten egy sírós fejet? Miért érzem úgy, hogy bármi közöm van hozzá? Miért próbálok én segíteni neki, miért szeretném én jobbá tenni? És miért nem meglepő az a pofáraesés, mikor úgy köszönök el, hogy remélem az is látta, aki szánta...

És miért nézek eközben éppen elváltak újra összejövéséről szóló filmet?

Néhány gondolatom a tegnap estéből időrendben:
„Jó, csak a koncertet nézzük meg, aztán go haza, holnap meló”
„Oké, még egy sör belefér, hamár eljöttünk”
„Bazz, 3 óra?! Hogy kelek én reggel?”
„Jól van, alszom 2 órát, szépen beállítom a vekkert...”
„BAZZ! 9 óra! A napot nem állítottam be...”

Így esett a 2 órás késés melóból... :P

A Tescoban, épp az egy év eltelte után felcsendült egy szám... Ismerős? Fel is idézte az amúgy is terítéken lévő emlékeket Lindával, meg el is gondolkodtatott. A hétvégémből kiindulva lehet az én esetemben is „Jobb az, aki általa vagyok”?

Day 05 › Valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során

Sajnos túl konkrét cél nem lebeg így a szemem előtt, de kijutni külföldre mindenképpen a vágyaim tárgyát képezi. Node nem ám csak nyaralni egyet, olyat biztosan el fogok tudni érni. ÉLNI kint egy darabig, azt igazán szeretném. Érdemben megismerni egy kultúrát, hosszabb távon - és az ott szerzett tapasztalataimat itthon kamatoztatni. Ilyen ország lehet Ausztrália. Ott nagyon szívesen élnék egy darabig, és el is mentem ilyen nyílt napra egy nemzetközi munkavállalással foglalkozó börze előadására. A lehetőségek fellelkesítettek, de a magas ár érte viszont elbizonytalanított...

Day 06 › Valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

A szokásosakon kívül, amit senki se szeretne, talán volna egy dolog még. Nem szeretnék sose elválni, és egy családot ezáltal szétzilálni. Jó, ez persze saját rossz tapasztalat, de ha egyszer házas leszek, azt szeretném jól csinálni. Persze hogy nem akarok elválni nem jelenti azt, hogy sose házasodom meg. De azt sem, hogy egy menthetetlen kapcsolatban is ki fogok tartani, és a gyerekeim a gyűlölködésünkön fog felnőni. Nem, azt szeretném, hogy olyan házasságom legyen idővel, amiből nem akar majd semelyikünk sem kimenekülni

Bár a blogomnak majd csak nemsokára lesz a születésnapja, a létrejötte okának éppen ma van. Egy évvel ezelőtt, a megasztár és egy vacsora után mondtam Lindának azt a veszélyes szópárt, hogy „beszélnünk kell”. Elhagytam őt azon az estén, és nemsokkal utána a gondolataimmal való megküzdésre és a további események kezelésére létrehoztam ezt a blogot. Szerintem segített, mások véleményét is megismertem, voltam két blogtalálkozón is, ismertem meg új embereket, új életeket, új történeteket.

Day 03 › Valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak

Hát ez nem egyszerű. Azt kell megbocsátanom magamnak, hogy nem voltam elég fontos önmagam számára eddig. Azt hittem az egoizmus :) Jobban előtérbe kell helyeznem a boldogságomat, nem pedig másoknak való megfelelés legyen az első. Mivel egy pár éve tökéletesen kiszakadtam az otthoni környezetből, ez utóbbival nem lesz gond.

Day 04 › Valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek

Azt hiszem édesanyámnak kell megbocsátanom azt, hogy ilyen hányattatott családi hátteret kell magam mögött tudnom. Nem haragszom én rá, csak valahol tudat alatt... De mindig érzek valami haragot, amikor ilyen dolgok miatt vagyok magam alatt. Az jut eszembe, hogy mennyivel másképp is csinálhatott volna nagyon sokmindent.

Day 01 › Valami, amit utálsz magadban

Van egy nagy bajom, ami egyrészt népbetegség, és rengeteg más probléma okozója: az önbecsülés-hiány. Na ezt a baromságot felejtsük most el. Mert ami az igazán nagy bajom magamban, hogy sose tulajdonítottam elég nagy jelentősséget a bennem szunnyadó vágyaknak. Fontosabb volt mások, vagy A másik érzései, a sajátom meg szépen háttérbe szorult. Megoldás: növelni az önzősségi indexemet.

Day 02 › Valami, amit szeretsz magadban

Kitartó vagyok, ami olykor makacsságnak is mondható. Akaratos vagyok, ha valamit meg akarok csinálni, azt vagy így, vagy úgy, ha sokára is, de végig viszem. Nagyon ritkán szoktam feladni.

Sokkal érzőbb ember vagyok Höhő, ez is elég buzisan hangzik... Ez mondjuk a fenti hibám pozitív oldala, de érdemesebb lesz más előnyeimet felsorakoztatni. Pl. superior lepedőakrobata vagyok :) Emellett még hatalmas fejlődéseket tudok produkálni mind a szakmámban, mind a jellememben. Ez jól jön a céltudatosságomhoz.

Thiánál meglátva, ki Nezsikétől vette át, én is végigmegyek már ezen a játékon. Talán jót tesz egy kis öntréning is, meg így Te is jobban megismerhetsz mélyen tisztelt olvasóm! :)

Nem tudom meséltem-e arról az ivócimboráról, akivel Olaf révén ismerkedtem meg. Bevallom, nem csíptem. Az a tipikus szoknyavadász kis faszkalap, hívjuk csak Fasznyaknak. Farokméregetéssel telt az első sörözés. A másodiknál már óvatosabb volt, úgy el lehetett vele lenni. Arról meséltem, hogy Olaf tiszteletben tartja a cimborák által kiszemelt lányok elsőbbségi jogát, és ez ugye igaz az exekre is. Bár mi elég jóbarátok vagyunk, ellenben az új haverral.

Tanulságos dolognak tartottam Linda szilveszteri akcióját, meg azt, hogy egész hamar talált magának új párt - bár tudom ez relatív. De mégsem tanultam belőle, mert Katának a lelki állapotát is a szívemen viseltem, és hát olvashattad, hogy a lelki kínlódás nem került el miatta. Tényleg azt gondoltam, hogy rosszat tettem neki, meg bla-bla, nyaff-nyaff... Azt is gondoltam, hogy mivel előttem is évekig nem volt pasija, utánam egyhamar úgyse lesz. Tévedtem...

Elköltözött Hisztiboy. Milyen szomorú dolog :) Bár igazából az utóbbi időben (mióta egy csaj megfogta a tökét) egész nyugis volt a viszonyunk: kb. sose láttam. Most legalább nyugodtan lófrálhatok egy szál semmiben is a lakásban, ha úgy tartja kedvem :P A baj az, hogy nem találtam még másik albérlőtársat a helyére, viszont a főbérlőm nagyon jófejségről tett tanubizonyságot, miszerint úgy van vele, hogy 1-2 hónapot bír várni. Höhö :)

Jóideje egy ajándék elkészítésén fáradozom. De nem én adom, és nem is ismerem, aki kapja. Viszont Álmaim nőjének teszek szívességet vele, akinek most lesz évfordulója a párjával. Néhány héttel azelőtt, hogy mi Lindával szétmentünk, akkor jöttek össze - ennek immáron egy éve. Szóval eme nemes alkalomra egy fotósorozat lesz az ajándék, amit nyomdakész állapotra hozott újságba illesztek be. Mi sem bizonyítja jobban, hogy rászolgált a lány a nevére, hogy ilyen ajándékot dolgozik össze kedvesének.

Nem gondoltam volna, hogy ilyet én fogok írni, de most élvezem a munkát! Elkerültem főnökasszonyom „óvó” kezei alól, és valami olyasmit csinálok, ami sokkal látványosabb és érdekesebb, kihívásokkal telibb dolog. Bár a kisfőnökhöz kerültem, ez olyan szempontból jó, hogy olyan dolgokat mutatok fel, amin csak ámul és bámul. Ennek következtében kapom az elismeréseket, ami nagyon feldobja a munkamorálomat. Kár, hogy csak a véletlen okozza, mert jobb helyeken ezt tudatosan csinálják.

Rég esett már szó Katáról. Igyekszem valahogy túl lenni a dolgon, de azért történnek események. Azt meséltem, hogy mikor a Balcsin nyaraltam elmentem bulizni EGYEDÜL, és másnap kérdezte, hogy egyedül aludtam-e? Csak ilyen baráti érdeklődés, tudod... Na, ez a hozzáállás azóta sem sokat változott. És a kémfegyvere, a rettegett facebook.

Sajnos be kell látnom, hogy én az előbbibe tartozom, bár ez sosem volt meglepetés. Annak minden nyűgjével és bajával rendelkezem. Egy jófiú nehezebben nyűgözi le a csajokat, könnyebb kalandokba így nemigazán keveredik. Előnye viszont, hogy kapcsolatban tudja úgy igazán magába szeretettni a hölgyeményeket, amire talán a legtöbb rosszfiú egyáltalán nem képes. Ezért is vágynak a csajok arra, hogy a rosszfiút megjavítsák.

Anyámtól (részlet):

Hali! Képzeld az öcséd tegnap összetörte magát+a Suzukit is. Most gipszben fekszik. Rohadt szar kölyök!
Semmi bukósisak. A Suzuki összetört+persze a motor is. De ez a marha...
...
Most utál meg megmondtam előre. Szerencsére csak a lába, meg zuzódások a vállán, mert hallotta a fékcsikorgást és a motorháztetőn átdobta magát.
...

Nem szeretem a se veled, se nélküled állapotot. Szeretek vele lenni, de nem szeretnék vele együtt lenni... mint egy pár. Jobb lenne csak mint barát, mert amúgy nagyon egy húron pendülünk. De ez a „legyünk csak barátok” állapot olyan, mint hogy „megdöglött a kutya, de azért megtartjuk”. De valamiért bizonyítani akarok. Bizonyítani, hogy nem vagyok olyan ember, akivel elégedetlen lehet, mint amilyennek a szakítás körül gondolt. De mi végre ez? Hiszen ugyanakkor nem is akarok vele együtt lenni. Csak a bizonyítási vágy...

Mostanában alig panaszkodtam :) Nincs igazán okom, úgy stabil helyzetben vagyok. A jelennel nincs nagy gond. A jövőm miatt aggódhatnék, mint írtam is a külfölddel kapcsolatban, de hogy őszinte legyek, most egy kicsit megnyugtató, hogy nem kell vele foglalkozni, egy gonddal kevesebb. Persze ez nem azt jelenti, hogy letettem róla, de egy kicsit most kivárok.

...no az úgy néz ki, mégsem jön össze. Legalábbis abban a formában, ahogy tervezgettem tuti nem. Az igény: odakint egy nyelviskola, mellette (diák-) munka, szállás családoknál. Ország annyira nem konkrét, csak angol nyelvterület legyen (USA, GB, Málta, Ausztráááália talán :). Erre még tavaly egy nyelvparádén kaptam is ajánlatot, egész barátságos összegből elkezdhettem volna, és a sulit a közben megkapott pénzből folytathattam volna. De milyen a sors, egyszerűen elvesztettem velük a kapcsolatot. (Igazából Lindánál maradt a brosúrájuk.)

Nyaralás röviden: Egy napig volt kalapom, 3 egyforma nevű ismerős fészbukon, 100an néztek partyfotósnak és néhány névjegykártya gazdára talált - mindezt az ezüst-homokos magyar tengerparton. Majd meglátogattam a másod-magyar tengerpartot, ott már cimborákkal, majd egy színes-szeles fesztiválon is tiszteletemet tettem exemmel egyetemben. Álmaim nőjét is lencsevégre kaptam, egy gyors betegség táppénzre dobott, azóta meg robotolok. (Némely mondat nyomokban rímet és alliterációt tartalmaz - a mellékhatásokról kérdezze...)

Lehet bunkó voltam a Szomszéd Lánnyal, hogy nem hívtam többet? Legutóbb azt mondtam neki, hogy a moziajánlattal még keresem, de nem tettem - főleg hogy utána nemsokkal beszéltem Olaffal, akit elvileg érdekel a csaj, csak a buliban jobban érdekelte a bagózás... Azóta találkoztam vele egyszer boltban, aminek számomra úgy tűnt csak én örültem, ő inkább „rohant”. Pár napra rá megint láttam, most a villamoson, és szerintem hamarabb is észrevett, de nem jött oda - én is csak leszálltamban köszöntem rá. Hát ha várta, hogy keressem, az végülis jó dolog, de most hogy magyarázzam el neki, hogy „bocs, haverom nézett ki”. Bár lehet így kéne :) Arról nem is beszélve, hogy körülbelül a színház óta járunk újra össze Katával, szóval teljesen szabadnak nem is mondanám magam...

Napokban volt Lindának a névnapja. A véletlen folytán épp aznap írtam rá chaten, de bevallom, kiment a fejemből, hogy ma van. De beszélgetés közben azért kiderült, és mondta, hogy keveseknek jutott eszébe.